Papírmasé 2. csengetés

Lefotóztam a közbülső állapotot.

A lufira ragasztgatott fehér makulaturapapír szépen megszáradt. Néhol elvált. Szerintem ez a híg tapétaragasztó miatt volt. Nem frissen készült, kaptunk elfekvő bekevertet az első próbálkozáshoz.
Jópofa technika, több gyerekkel is működik, folytatni fogom.
Tegnap be is akartam menni a helyi festékboltba, a hiányzó dolgokért, persze leltár miatt zárva volt. Nem sokan tapétáznak szilveszterkor. Akarok egy új gyerekszobai lámpát, meg Vera töklámpást reklamál. Joggal. Láttam már jópofa malacot is. Azt akartam megcsinálni még szilveszterig. De nem szalad el. Vettem már óriásira fújható lufit is erre a célra. 3.csengetéskor csinálok képeket menet közben, meg több konkrétummal.

Papírmasé

Kipróbáltam a papírmasé technikát. 2 lufin szárad a közbenső állapot. Elfogyott a tapétaragasztó, de legközelebb helyből sűrűbbre csinálom.
Elvileg majd gyerekszobai lámpa készül, .... vagy fogpiszkáló.

Közben történt sok dolog, ami ide kívánkozik, de nagyon sűrű volt a december.
Eseményben is, érzelmekben is. Jók, rosszak, töményen. Azt meg nem bírom. Inni se.

Végre varrtam

Tegnap varrtam. Szalagavatós táncolós ruhára flittert. Meglehetősen sokat.
De örömmel és szivesen. Remélem ezzel megtörik végre a jég és varrni fogok.
Holnapra is van betervezve kézzel piszmogás. Mézeskalácssütés. És lehet régi titkos vágyam, az időben feladott, sk. képeslap is megvalósul. Na, majd kiderül.

De szépen csillog....

Most gyereknevelős leírás következik. Télapózás felnőtt szemmel.
Idén nagyon jól sikerült az ajándékozás és ezért hálás vagyok.

Hétfőn este Vera lelkesen kipucolta a cipőjét és az ablakba rakta, fel is volt villanyozva, jó értelemben. Vidáman várta a holnapot.
Reggel,(noha azt hittem) nem rohant oda. Feltünően az ágyban maradt. Mi meg épp nem jártunk arra (direkt). Kérdem:
- Nem nézed meg?
- Van ott valami?
Megyek.."megnézem".
- Van.
- Jövök!
Felszabadult sóhaj.

Égett már az ablakban a lámpasor, kint még sötét volt. Ott volt a nem túl sok ajándék. Tényleg hangulatos volt, felnőtt szemmel is. 1 piros mikulászacskó édesség, egy karácsonyos kifestő, egy 12 db-os átlag szinesceruza készlet, egy hópehely alakú tenyérnyi dekorvilágítás. Semmi óriási. Vera nekiáll kideríteni mik vannak ott, mi meg persze hogy szintén ott voltunk. Naná!
A hópehelyről kiderült hogy van rajta egy mini kapcsoló és szinváltós! Na, ennek nagyon megörült. Ilyen nincs otthon!!

Kezébe vette a szinest. - Szines! Megsimogatta.
- De szépen csillog!

Itt néztünk össze férjemmel.
Kommersz, 12 darabos készlet még nem volt így megbecsülve.
Hozzátenném, hogy a gyermek nem éhezik, van rendes ruhája, adott esetben őrült hisztiket is tud rendezni. Szinese is van (fogyóban), meg játékai is. De ebben a pillanatban olyan szeretettel simogatta meg a dobozt, és olyan jó ezt látni és átélni!! A szülőség csodái. És teljesen váratlanul dől el mikor jön.

Snickers-t reggelizett. (Az engedékenység jegyében)

Köszönöm a családnak hogy együttműködtek az előkészületekben vasárnap.
Nővéremmel drogdílereket megszégyenítő módon cseréltünk csomagot a kocsiknál az utcán. Anyukám a spájzban adta oda a kifestőt, szintén titokban és reklámújságba csomagolva. :) Ránk bízták, hogy mikor kapja meg. Jövőre valószinű már teljesen más lesz. Idén szép volt. És ez jó.

Felkerült a helyére

Feltettük a helyére a hawaii technikájú képemet.
A felfüggesztés ideiglenes, szárítóköteles, ezért belóg. De muszáj (belső kényszer) volt már felrakni is, meg mutatni is.

A szokásosnál jóval alacsonyabban van. Ezért is vártunk vele idáig. Vera most már 6 éves lesz, kinőtt az esetleg mégis rajzol a falra korból. A tapétát szedte ugyan kicsinek, de nem rajzolt a falra. Nem kockáztattam inkább, hogy a teljesen kézzel varrton próbálkozik mégis a golyóstollal. Kap majd láthatatlan felfüggesztést is.