Az élet nagy kérdései

Vera tegnap megkérdezte az utcán:
-Anya, Te ugye nem fogsz elpusztulni?

Nemsokára ez is eszébe ötlik:
-Egyszer én is meghalok?

Na, akkor kisírom a szemem. 3,5 éves.
Teljesen időszerű kérdések, de nehezek. Nem fogom azt mondani, hogy majd a felhő szélén lóbáljuk a lábunk, mert nem hiszem.

Kert - Nyári ágyás

Ilyen most az évelőágyásunk. Időnként csinálok róla képet, aztán majd egyszer összerakom, hogy változik évszakonként. Nem látszik rajta, de sokkal kevesebb munka van vele mint a fűvel. Most már az elnyílt izsópokat, a margarétát, meg a fáklyaliliom virágszárát le kéne vágni. De semmi komoly, sokkal több szemlegeltetés.

Füge
Ez a második nyara nálunk. Szépen nő, úgy tűnik begyökeresedett. Innentől nem szándékozom különösebben pátyolgatni, locsolni. Elvégre délszaki. És a fényképezés kapcsán vettem észre, hogy lesz rajta egy termés! :-)) Gondolta a fene, azt hittem még fiatal hozzá.

Ilyen most a lépcső alja.

Egy évvel ezelőtt konkrétan gazos volt, sóderból kinőve. Persze most is kikel néhány, de azt könnyedén kihúzom, amíg pici. Kb. havonta egyszer. A cserépben a petúnia elég csoffadtan néz ki. Azt hiszem jövőre nem próbálkozom vele.

Verás képet is akartam, de technikai okokból nem tudok mutatni. Tegnap ahogy kimentünk levetkőzött és esze ágában nem volt holmi képek kedvéért visszaöltözni. Abban meg családi egyetértés van hogy internetre nem teszünk fel pucér képet róla.

A képeket Nóra csinálta, megrendelésemre. Csinált egyet saját örömére is. Szinek és formák by természet+ fotósszem + jó gép.

Élek

Minden kedves irántam érdeklődőnek üzenem, élek.
Sokat dolgoztam, semmit nem varrtam, semmit nem fényképeztem, kertezni azért kerteztem.
Nagyobb fába vágtam a fejszémet, mint kellett volna, azt hiszem.
Egy hét múlva blogszülinap, akkor biztos jövök.

Köszönöm, hogy kerestetek. :-) Jólesik.

Gondolatok a varrásról, meg a határidőkről és az alkotó-vállalkozókról

Sokat dolgoztam mostanában, Húsvéti előkészületekkel sehogyse állok... DE!!! ma déltől szabizok és roppantul élvezem a kitört tavaszt. Lesz kertezős bejegyzés is. :-)
Miért is ez a magyarázkodás? Adós vagyok a kreatív varrós közösségben, (elég rendesen) elmaradt, másoknak ígért munkákkal. (Nem csinálok teljes felsorolást, mert hosszú és így is nagyon nyomja a lelkemet. Önmérsékletet kellett volna gyakorolni a jelentkezéseknél, -pláne ismerve a tempómat-, de olyan csábító volt a közös játékok lehetősége.
A lényeg.

Dixikének fogom küldeni az önarckép-féleségemet. M(ilyen) vagyok játék.
Még nincs kész, de összeállt. Közben olvasom Katafoltnál, hogy ő is csúszik picit a küldésével, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy megérti.

Én Ilditől kapom és már megjött a kézbesítő, hogy kétszer próbálták kihozni, de persze hogy senki nem volt itthon, hogy átvegye. Szóval a postán van! Dixikét is és Ildit is ismerem személyesen, mondanom se kell nagyon kiváncsi vagyok.

Leírom a gondolataimat az alkotó-kézműves-iparművész vállalkozásokról, ami már régóta kikivánkozik belőlem és időnként felbukkan a téma az általam olvasott blogokon.

Sokféle tehetség van. Néhány ember szép tárgyakat képes alkotni. Abszolút örömforrás létrehozni őket. (Most a saját kútfős dolgokról beszélek.) Értő társaknak megmutatni, együtt örülni, már tiszta "ópium". Legális. :-))
Sok ilyen tehetséges varró van Magyarországon.

Vannak emberek, akik meg tehetséges marketingesek, született kereskedők és jó üzleti érzékű vállalkozók.
A kettő metszete viszont nagyon kicsi. A foltvarrók között szerintem kevés a sikergyanús vállalkozó, ahogy a néprajzosok között is.
A kettő külön világ. Vannak páran, akik tudják mindkettőt, de ez nagyon-nagyon kevés.

Pár éve a rádióban hallottam egy beszélgetést valamelyik általam is kedvelt, népszerű színésznővel. Meg nem mondom ki volt már. Egy mondat viszont nagyon emlékezetes maradt.
Szabadúszó lett, és akkor kezdett el igazán szárnyalni, amikor menedzsere lett. Nem ment neki a kereskedés/magamat eladás./ Utálta. Ezt most csinálja a menedzsere, akinek ebben van tehetsége. Neki pedig marad a játék öröme. A pénzen pedig osztoznak bizonyos %-ban. Idővel szerintem kialakul ez az iparművész/kézműves kategóriában is.

Egyszer írok a lopás/inspirálás/saját-spanyolviaszról is, mert arról is van mit beszélni.

Lezárult egy korszak

Tavalyról legkedvesebb Vera képeim. Még pelenkás, anyával-együtt-levős kor. Jó volt.

Szerszámok közt kutatva Mama hátsóudvarában. Gereblyék, ásók és további kincsek között.



Címe: Álmos sellő
Hogy csinálta, nem tudom. :-)) Reggel nagy koppanásra ébredtünk. Megpróbált felállni az ágyában. Öltöztetés előtt rohantam fényképgépért.

Lovardás homokozóban. Első hajnyírás előtt.

Most már "nagy " három éves, ovis.

Itt tart most a magból fa

Némi bontás után. Tudnék róla regélni, de mégsem teszem. Millió csinálnivalóm van, szabadidőm meg nagyon kevés, (ráadásul nem vagyok szervezőzseni, ez már biztos) úgyhogy a blogba írás erősen megkurtítva megy csak. Azért majd jövök.

Kert - Hunyor és társa

További virágzók.

Egy nagy kedvenc. Iris reticulata. Azt hiszem, mirigyes nőszirom a magyar neve. 7-8 cm a virág és együtt nyílik a krókusszal.

Ősszel ültettem bordót is, azok most ilyenek. Elől a fűszerűek. :-) Idén még nem hiszem hogy fognak virágozni, kicsit meg kell erősödjenek. Meg nem elég a föld rajtuk, úgyhogy kapnak még kb. két centit magukra.
És kinyílt a hunyor is. Nem tudtam milyen szinü lesz végül. Ha szeretni fogja a helyét szépen meg fog erősödni ő is. Közelről látszik milyen szép belülről.


Szombaton végre jó idő volt, folytattam a kinti munkákat. Nővérem is segített. Megmetszette a két almafát. Kordonosak. Jó soká tartott, az egyik nagyon sűrű. Van egy harmadik is, de annak döntöttünk a sorsáról. Kivágjuk. Nagyon satnya, nem szépen fejlődik, bőven elég nekünk két almafa. Az egyik finom nyári, a másik őszi. A kivágott helyére pedig bokrok kerülnek majd, amik takarnak a szomszéd felől és nem kell őket permetezni. Ő marad. :-)


Én meg folytattam a téli maradványok összeszedését. Kiszabadult a sásliliom, meg a liliomok a sok vadszőlő levél alól.