Gurulósok 2. rész

Ebben a babában én varrtam a legkevesebbet. Egyedül az arcát, de ennek a babának van a legszebb története.

Kaptam egy borítékot, amiből kiesett egy kicsi, max 20 cm, hihetetlen részletességgel megvarrt baba. Skippo csinálta a testét.

Szerika szürke fonalból csinált rá egy hajkoronát.

Én meg először ámuldoztam, aztán tanakodtam hogy is folytassam. Gondoltam lesz egy szines, hímzett arca. Ilyesmi tervvel.

Aztán mégsem ilyen lett, hanem egy minimalista. Pár öltés az egész.

A szemöldököt, orrot, másik szemöldököt egyben varrtam, ami azzal járt hogy az orrot nem lehetett külön bontani és végül semmilyen szájat nem kapott. Véglegesnek nyilvánítottam és borítékoltam. Ment tovább Stiglinchez, varrjon neki ruhát. Varrt is. Majd gyorsan elküldte Skipponak. És itt történt számunkra is a váratlan fordulat. Skippo odáig volt a babáért, teljesen a nagymamájára emlékeztette és ezt olyan meleg szavakkal írta le, meg Stiglinc is olyan ruhát és szemüveget, fényképeket csinált, hogy sírásba torkoltunk többen is. Össznépi pityerkézésbe fordult a dolog, más fórumozóktól is. Valaki megjegyezte hogy méregtelenítésnek se volt utolsó.

Skippó blogbejegyzése a babáról itt.

Stiglincé itt. Szuper képekkel és a ruhával.

Az index babavarrós topicjában pedig ha visszakerestek 2010 április 14 környékére, újra átélhetitek kicsit milyen is volt ez a gurulós. Megható. Megvarrtuk sokunk kedves nagymamáját. Nekem is volt egy ilyen valóságos/mesebeli. Ha lenne róla beszkenelt fotóm most megmutathatnám.

Átrendezés 2.rész

Ezek a gyors bútor felöltöztetések születtek szombat estére.

Egy egyszemélyes paplant hajtogattam össze, aztán letakartam egy narancssárga Indira takaróval. A párja a gyerekszobában van, ez a szekrényben volt váltásnak, most előlépett főszereplőnek.

A fotel még félkész, de kényelmes.

A szőnyeget sehogy se tudtuk úgy rakni, hogy ettől jobb legyen. Ha behúzom a fotel alá, akkor a kettős kanapét vágta volna "ketté", ami sokkal rosszabb lenne. Lelki szemeimben készül hozzá egy kiegészítés.

Átrendezés

Egy ideje nyűglődtem a nappalival, ami az étkezőnk is. Kb. 8 éve nem volt tévénk, viszont pár hónap óta újra van, de csak letettük akkor a dohányzóasztalra és minden volt a dolog, csak lakályos nem.

Szombat reggel gondoltam, na, akkor téliesítsünk. Tegyünk fel még szőnyegeket a hideg járólapra, meg csináljunk ezzel a tévével végre valamit. Totális átrendezés lett a dologból.

Az egyik könyvespolcot térbe állítottuk, a többit is odébb raktuk. Felszabadult egy kisszekrény, ami megy Verához, persze fel kell újítani. Lekerült a padlásról egy fekete tévéállvány. Nem vagyok oda a fekete bútorokért, vagy csak minimális mennyiségben (portörlés esete). A 2 régi, kárpitos karfás fotel (kb. 50-es évek) sem elég hármunknak. Lekerült helyette egy 2 személyes kanapé váz, meg fotel, (kb. 80-as évek). A szőnyegekkel eljátszottam egy darabig, hogy is legyen.

És tetszik az eredmény! Kuckós, működik és ami jó, felszabadult egy elég nagy falfelület, ahová kívánkozik egy varrott falikép. Délben még csak váz volt az ülőgarnitura. Mondom a férjemnek, estére kényelmes lesz. Nem azért gyűjtögettem én annyi paplant, meg takarót, meg textiles miegymást, hogy fennakadás legyen ilyesmiből. Ezt mondjuk nem mondtam hangosan.

Képek átrendezés után, textilezés előtt.

Itt lehet majd összebújni, meg tévét nézni.

Ez meg a fotel, még kopaszon. A szőnyegek elhelyezése tudom, hogy nem tökéletes így, de majd cizellálok a dolgon. A polcokat már nem pakoljuk le, az tuti.

Felöltöztetős képek később. Vera is bejelentette, hogy neki is kell új, csajos kuckó. A nappalit már most élvezi, ahogy mi is. Nem tudom, mi történt tegnap a nagyvilágban, nálunk javulás állt be. Folytatás következik.

Tatabányai Országos Foltvarró Kiállítás

volt még augusztus végén. Ki nem hagytam volna. Két éve Fehérváron volt, idén a tatabányaik szervezték meg. Fényképezőgépet nem is vittem. Tudtam hogy úgyis lesznek lelkiismeretes krónikások, én meg élveztem a " szívd fel begyem a sok élményt " hangulatot. Tudtam hogy fogok találkozni régi ismerősökkel meg sok, sok, sok szépséges varrott képpel. Így is lett. Meg volt előre beszélve Gubikével hogy ott találkozunk. Ettől pontosabban nem, úgyhogy először aggódtam hogy nehogy elkerüljük egymást, mert nagyon sok munka volt, szombaton nagyon sok ember is. A szervezőkön látszott hogy épp három felé mentek az utóbbi napokban. Marikával azért tudtam kicsit beszélni. Találkoztunk végül Gubikével, együtt néztünk végig mindent, én akkor már másodszor. Megbeszéltük az élet dolgait is. Közben hívta a férje hogy nem végzett e. Hááát nem. Ellennénk mi ilyen közegben két napot is és nem unnánk rá. Trudival is összefutottunk, mesélt Birminghamről.

Jó lenne valami fényképes ki kicsoda a magyar foltvarrásban kiadvány mert simán lehet hogy látásból ismerek valakit, meg nicknévről, a polgári nevet viszont alig. A képeit mondjuk imádom, de nem is tudom hogy az övé, mert a névhez nem kapcsolódik arc. Beszandékkal pont így jártam. Utólag tudtam meg a blogjáról hogy pénteken hogy örültek. Na, de fogunk mi még találkozni, az általános elköszönés a találkozunk a Határtalanulon volt. (Nov. 5-6)

Vasárnap újra visszamentem, családostul. Anyukám még nem látott ilyen színvonalú munkákat, el volt ájulva hogy egyenértékű lehet a képzőművészettel, meg a csoportmunkákat is imádta. Vera is helyes volt. Neki a terep is, (pláza) meg a közeg is ismerős volt, az apjával járkáltak mindenfelé. Amikor megunta, ANYA, anya kiáltásokkal elkezdett szaladni a képek közt. Erre kb. 3 tisztességben megőszült foltvarró asszonyság ugrott oda mondván hogy elveszett egy gyerek. Persze nem. Szemmel volt ő tartva. A következő ilyen nagy országos esemény két év múlva lesz, azt hiszem Tiszaújvárosban. Az tőlünk már nagyon messze van, de ottalvással működni fog.

Gurulósok 1. rész

Írok régi dolgokról, amik ide tartoznak, csak nem írtam róla akkor amikor történtek.

Vannak a született babavarrók, meg akik szeretnének azok is lenni, de nem azok. (Ide tartozom én is. ) Ezek egyik internetes fóruma az indexen a babás topik. Alap esetben ott megfér a tehetséges, meg a profi, meg a totál amatőr.

A kerettörténet elég bonyolult, most annyira nem is mennék bele a magyarázatokba. Inkább a képet mutatom. Szabálymagyarázatot, érzéseket, bonyodalmakat most nem sorolnám.

4-en csináltunk egy-egy babát. Teljes titokban mindenki megcsinált egy fázist, majd tovább küldte a társának levélben, az folytatta, végül visszaért a baba ahhoz aki elindította és fogalma se volt hogy mit fog visszakapni.

Itt egy baba aminek én varrtam a ruháját.

Megkaptam pucéran, így:

A testet Stiglinc varrta (az ő babája), Skippo a hajával kb. eldöntötte mi lesz belőle. Szerika varrt neki arcot, és eljutott hozzám hogy kapjon ruhát.

Tanakodások, mellékvágányok, elszabások, közben óriási időhúzásokkal elkészült a baba ruhája, meg kapott egy ökotáskát is, benne apróságokkal. Ilyen lett. Szerintem helyeskére sikerült. Stiglinc is örült neki, noha már lemondott róla hogy valaha is viszontlátja.

Valamiért nem engedi a képet nagyítani. A táskafelirat hímezve van, a fül meg horgolva. kb. 3*4 centi az egész, nem bélelt. Továbbá szembesültem azzal a spanyolviasszal hogy a póló hossza igen csak sokat számít. Először egy kívülhordós, aprókockás ingben gondolkodtam. Méginkább elvitte az eltúlzott arányokat. A vékony keresztcsíkos meg visszahozta.

Ez a szegény árva

nem nőtt egy öltésnyit se 2 év alatt. Az alsó, hiányzó széle csík valami baki folytán eltünt. Nem találom sehol. Van még az anyagból, pótolható lesz. Vonzódom a sok kézimunkával készülő, aprólékos munkákhoz. Ez is kész lesz egyszer, mert nagyon szeretem. Vár a sorára, hogy újra varrjak.

Iskolakezdés...jövőre

Nagycsoportos lett Vera. Őrület. Biztos furcsa a nem gyerekeseknek hogy a szülők feszt rácsodálkoznak hogy megnőtt a csemete. Ami eddig előny volt: kisváros, családias ovi, az mostantól elég nagy hátrány lesz. Nincs nagy választékunk szóbajöhető iskolából és azok színvonala is gyengus. Sajnos.

Mondjuk egyik nap is megyek az utcán, jönnek ki az általánosból a gyerekek. Cigizve. Nyilván már az utcán gyújtottak rá, de akkor is max. 13 évesek voltak. Engem mellbevágott a látvány, meg amit hozzáképzeltem.