Amíg nincs fényképezőm, és nem tudom mutatni amit szeretnék, addig morfondírozok. Vagyis leírom ami mostanában eszembe jutott, mert éppen csinálom. Apránként.
Persze mind spanyolviasz kategória. Konkrétabban a lomtalanításról.
Elég nehezen szánom rá magam, de azért ha nem vagyok szellemileg, fizikailag túl fáradt meg tudom csinálni.
Ami nehéz benne:
Folyamatosan dönteni kell, percenként vagy minden egyes papírlapnál. Régi iratos fiók a legnehezebb kategória szerintem.
Racionálisnak kell lenni, de közben meg óhatatlanul átterelődik érzelmi síkra a dolog. Mivel ez a bármi (irat, csésze, ruha, nagymamánk lábasa, stb. szóval minden) emlékeket idéz, és azokról újra dönteni kell vagy csak felbukkan, szóval nehéz racionálisnak maradni. De persze muszáj. Mert ha nem erőltetjük ezt a racionális vonalat ott vége is van a lomtalanításnak. Mert nehéz érzelmileg, sokszor fizikálisan is. Úgymint súlyos, koszos, poros dolgokat kell buzerbálni és dönteni mi lesz a sorsuk. Kuka, szelektívgyűjtő, új állomáshely, szétszedés.
Ez folytatásos téma lesz, már látom.
Málna, eper
11 éve
2 megjegyzés:
Na en amennyit koltoztem ezt teljesen ertem. Ezert van, hogy nalam eleve nem gyulemlenek fel dolgok:-)
Jó neked. Én a középmezőnyt képviselem. Vannak területek ahol nem gyűjtögetek és időben selejtezek. Pl. ruhák, konyhai edények. És vannak amivel nemigen bírok. Gyerekruhák és minden ami felhasználható: gyöngy, anyag, papír, régi szék és innen végtelenségig sorolható a dolog.
Megjegyzés küldése