Amíg nincs gépem

Amíg nincs fényképezőm, és nem tudom mutatni amit szeretnék, addig morfondírozok. Vagyis leírom ami mostanában eszembe jutott, mert éppen csinálom. Apránként.

Persze mind spanyolviasz kategória. Konkrétabban a lomtalanításról.

Elég nehezen szánom rá magam, de azért ha nem vagyok szellemileg, fizikailag túl fáradt meg tudom csinálni.
Ami nehéz benne:
Folyamatosan dönteni kell, percenként vagy minden egyes papírlapnál. Régi iratos fiók a legnehezebb kategória szerintem.

Racionálisnak kell lenni, de közben meg óhatatlanul átterelődik érzelmi síkra a dolog. Mivel ez a bármi (irat, csésze, ruha, nagymamánk lábasa, stb. szóval minden) emlékeket idéz, és azokról újra dönteni kell vagy csak felbukkan, szóval nehéz racionálisnak maradni. De persze muszáj. Mert ha nem erőltetjük ezt a racionális vonalat ott vége is van a lomtalanításnak. Mert nehéz érzelmileg, sokszor fizikálisan is. Úgymint súlyos, koszos, poros dolgokat kell buzerbálni és dönteni mi lesz a sorsuk. Kuka, szelektívgyűjtő, új állomáshely, szétszedés.

Ez folytatásos téma lesz, már látom.

2009/2010

Összefoglaló.
2009 elég érdekesre sikeredett.
Gyeses anyukából átváltoztam kisgyerekes, dolgozó anyukává. Másik liga.
Vera szereti az ovit. Én meg dolgoztam, (vezető beosztásban), jól is kerestem, de kezdtem a stressztől nem aludni, felőrlődni. Úgyhogy feladtam. Valami köztes megoldást kell találnom, hogy bevétel is legyen, meg én is megmaradjak. 2010 erről fog szólni.
Rájöttem még valamire. (Többek közt) Bűntudattal nem tudok varrógéphez ülni.
Nem is sok minden készült idén. Gyes alatt (ami szintén stresszes meló) szellemileg kikapcsolt a varrás. Utána vagy nem volt rá időm, (ténylegesen) vagy bűntudatom volt, hogy inkább pénzet kéne keresni, ahelyett hogy itt szórakozom.

Fényképezőnk végleg feladta. A frissen töltött elemekkel is azt mondja, hogy low battery.
Pedig azért lenne mit mutatnom. Na, valahogy így állok. Őszintén szólva elég jól érzem magam. Nem tudom ez mennyire jön át.

Amit én küldtem

Most már mutatom, mit küldtem a húzogatós ajándékozásban. Sajnos még visszajelzést nem kaptam, hogy odaért-e épségben.
Idén olyan párt kaptam, akiről nem tudtam semmit, blogja nincs, úgyhogy abszolút nem volt lövésem se, minek örülhetne.
Úgyhogy varrtam olyat, aminek én örülnék, ....és írtam a kísérőlevélben, hogy ha nem stílusa, színe, januárban kicserélem olyanra, amilyet szeretne.

Mi is volt a borítékban?

Egy optikai melegítő névre keresztelt kis terítő. Csupa tüzes szín együtt. Téli hideg-sötét ellen.
Egy festett hernyóselyem sál. Pocsék-pocsék módon fényképezve. :-(

Szép ám, de nem boldogultam vele, hogy ezt a kép valahogy visszaadja, vagy legalább színhelyes legyen. Remélem, örült neki a megajándékozott, akitől még várom a visszajelzést, hogy milyen volt a fogadtatás.

Megjött a meglepetés hozzám is! :-)))

Megjött az én meglepetés ajándékom is!!!
Ma hozta a postás. Nagyon örültem neki már ahogy bevittem a házba. Mi lehet benne?
A név ismerős volt, noha nem találkoztunk még személyesen. Pamina küldött nekem ajándékokat és imádom őket.
Köszönöm. Nagy ötlet. :-)))

Vidám poncsós, kalapos hóember, némi tea, egy kedves lap, egy horgolt tulipán, egy kedves konyhai kép és némi gyöngy. Köszönöm. Csináltam képeket és bevallom a hóember nagyon szíven talált. Annyira vidám és színes. Nagy örömet okoztál Zsuzsi.

Hóember befelé néz.


Hóember kifelé néz és jól látszik a profi kalapja. -"Hú, de sok hó esett ma, lesz mit söpörnöm".

Az én ajándékom is úton van már, remélem az is örömet okoz majd.

Átok-e a kreativitás?

Néha úgy érzem, igen. Most is.
100 ötletem van, mit is kéne csinálni, átalakítani, textilből, papírból, némi gyöngyből, akármiből.
Ahelyett hogy tizet csinálnék, készre.
Nyáron is sokszor eszembe jutott a tücsök és a hangya mese. Tücsök vagyok. Erős a társadalmi nyomás, meg nekem is könnyebb lenne, ha hangya volnék, de nem vagyok.

A dolognak van ám folyománya is. Nem szeretek másolni, ezért nem is tudok. Még az ingyenes mintákat sem tudom egy, az egyben megcsinálni. Pedig mennyivel könnyebb lenne! Kitalálni szeretem a dolgokat. Épp ezért nem is nézegetem az etsy-t. Csak a guta ütögetne, mások milyen szépeket csinálnak, még ha látszólag apróságok is. Úgyhogy maradok a csíkvarrásnál. Egyenlőre.

Ami szép, az ...

szép.

Játék van Cicónál. És hogy alaposan rongáljam nyerési esélyemet, azért beteszem a morzsi tányér képét, amit ki fog sorsolni a kommentelők között. Találnék neki helyet otthon, az biztos. ;)
Tudom, hogy most senki nem ér rá, de majd olvassatok vissza is a blogban. Szórakozás garantálva.

Sűrű december

Készülődök a 40. szülinapomra. Lélekben. Szép, kerek szám, szeretném megünnepelni.
Különösebb nagy traumát nem okoz, sose voltam egy nagy szépség, de attól még mérföldkő vagy micsoda.

Azt hiszem (biztosan tudom) a nappali újraöltöztetésével fogok ünnepelni. Ez a mostani verzió 4 éve tart, azóta kicsit meguntam, meg le is amortizálódott. Úgyhogy a következő 20-ast új függönnyel, új fotel huzattal, ahh, és talán még új lámpával is tervezem. Na, majd mutatom, mire jutottam.

És szeretnék újra karórát hordani. Kb. 2 éve nem hordok. Ha tudnék videót beszúrni, akkor ide tenném, ahogy Toldy Mária énekli a Rohan az időt! :-))