2009. január 22., csütörtök

Munka

Tegnap délután felszállt a füst. Van munkahelyem. Egy helyre jelentkeztem, oda fel is vettek. :-))) Hétfőn kezdek, közalkalmazott leszek (az még nem voltam), annak minden előnyével, hátrányával.
A beosztást inkább nem reklámoznám, gazdasági területre lavírozok. Ezt is tanultam, de nem dolgoztam még benne. (vö gyereknevelés) Kemény félév elé nézek, mert a mérlegképes könyvelői végzettséget is meg kell szerezni hozzá, gyorsított eljárásban. Varrási kötelezettségeimnek természetesen eleget teszek, de jól ki kell sakkozni mikor, mit fogok csinálni.
Úgyhogy nem tűnök el, csak átalakulok.

2009. január 21., szerda

Na, de hol is dolgozzam?

Ez megint egy hosszabb, elbeszélős bejegyzés lesz. Amikor elkezdtem a blogolást, azt hittem a készülő dolgaimról fogok írni röviden, sok képpel. Tévedtem.
Zazálea kérdezte tőlem, hogy milyen munkát szeretnék? Úgy tűnik magamnak is ki kell fejtenem ezt bővebben. Még az is lehet, hogy folytatásos lesz. ..

Mi legyen az?
Mindig bajban vagyok, ha megkérdik tőlem mi a foglalkozásom. Merthogy sajnos közutálatnak örvend. Más tisztességes anyukák korábban tanárok, szülésznők, orvosok, virágbolti eladók, könyvelők, ..... szóval valamik voltak. Gyes után, ha gondolják sok-sok utánjárással vagy egyszerűbben, de visszamehetnek arra a területre dolgozni. Én korábban minőségbiztosítással foglalkoztam, termelő gyárnál. Merem állítani, nem könnyű munka. Az utóbbi években teljesen lejáratták egyrészt az erőltetésével mindenhol, másrészt hozzánemértő, de csináljuk nagyszájúan típusok. Egyszóval szitokszó. Sajnos.
Nem ragaszkodom hozzá, hogy újra dolgoznom kelljen benne, (rettentő idegörlő az állandó szélmalomharc) de tapasztalatom ebben van.
Mindig a Macskafogóból jut eszembe a patkányok párbeszéde, hogy ha nem jön össze a bérgyilkosság, mehetnek vissza a balettkarba ugrálni! Így vagyok ezzel én is, ha nem találok újat, (terveim vannak) mehetek vissza a balettkarba ugrálni.

Hol?
Én egy kisvárosban élek, és merem állítani, hogy nekem ez való. 9 évig laktam Budapesten, köszönöm elég volt. Egyetemi évek alatt szuper, aztán albérletek sokfelé. Rájöttem, hogy nekem ez túl sok, mindenből. Ennyi aszfalton én nem tudok meggyökerezni, hiába a több és jobb munkalehetőség. Döntöttem. Visszaköltözés a több személyes térbe, lassabb tempóba. Haza. :-)
Teljesen emlékszem a pillanatra, amikor rájöttem, hogy jól választottam. Átlagos délelőtt volt és mentem valahová gyalog. Át kellett mennem a főúton. Körülnéztem, épp nem jött semmi, átmentem. És akkor egy akkora felismerést ért, ami tényleg ritka és mindig nagyon emlékezetes, szóval rájöttem, hogy ez hiányzott! Az aluljárómentesség, közlekedésilámpa mentesség, tolongásmentesség.

Szóval hol is dolgozzam?
Szeretnék helyben. A napi 8 (esetleg több) órához nem szeretnék még 2 órát időben, fáradtságban az utazással hozzátenni.

Mára ennyi volt, majd folytatom a témát.

2009. január 13., kedd

Blogbarátoknak

Hű, mit is írjak. Köszönöm ahama, hogy gondoltál rám, meg Mmamának és amarantának is.
Sokat jelent a figyelmetek, meg a többieké is, akik erre járnak időnként. Jó hasonszőrűekkel megosztani ezt-azt. Mikor elkezdtem a blogolást nem gondoltam hogy ennyi varrós blogot fogok olvasni és közben egyre jobban megismerni embereket.
Jó hosszú bloglistám van, de azért én is megneveznék pár embert. Tudom, hogy már többen kaptak, de valami miatt őket most kiemelem. Magamban tudom is hogy miért, de inkább nem tenném nyilvánossá, valahogy túl negédesnek tűnhetne. Azt meg nem szeretném.

Katafolt
Kicsikató
Lomaquilt, komórka
mammka
Kastan

És valahány név a bloglistámon:-) köszönöm, hogy vagytok.


Azért vagyok kicsit összeszedetlen (mert nem vagyok a szavak embere), ráadásul majdnem összejött egy állás, és még az is lehet hogy összejön, szóval nagyon bizonytalan, de jól felfordít itthon mindent. Ezért is késlekedtem a válasszal.

2009. január 10., szombat

Váratlan örömök

Tegnap este ketten voltunk otthon Verával. No, gondoltam, tartsunk csajos estét, ideje hogy megnézzük a Büszkeség és balítéletet. . . Elmúlt három éves, elég nagy hozzá :-)), meg én sem láttam ezer éve. Beraktam a számítógépbe. TV-nk nincs régóta, és nekünk jó így.

Megy a film, első rész báli jelenet. Egyszer csak megszólal Vera egy Eliza jelenet közben.
- Olyan, mint Édesanyám.
Szó szerinti idézet. Ledöbbentem, egyrészt a szóhasználaton, mert anyának hív, másrészt az összehasonlításon. Miben hasonlítok én egy báliruhás Elizára? ??
Látta rajtam a döbbenetet, úgyhogy megismételte, hogy megértsem.
- Olyan, mint Te!
Na kérem, végem volt. Olyan extra pillanatok ezek, amit nem is tudok leírni, csak rögzíteni.

2009. január 7., szerda

Elpakolás

Új év, új élet. Ez rám most kifejezetten igaz.
Nagyon jólestek az együttérző bejegyzések a gyeses kesergőmre. Azóta már nem gyeses anyuka vagyok, hanem átmenetileg regisztrált munkanélküli, aki szoktatja egy szem gyermekét az óvodába. Az óvodai beszoktatás eddig elég jól halad, Vera szeret menni, élvezi a sok új játékot.
A munkábaállás nehezebb dió lesz. Sokkal. Fogok írni róla, mert van mit. Lásd még a blog neve.
Most inkább leírom mit csináltam év elején. Elpakoltam a kreatív motyóimat. A fejemben is.

A varrógépem a hálószobában van, az íróasztalunkon, ami jó nagy. Osztozik a számítógéppel. Az ünnepek kapcsán jókora kreatív kupi képződött rajta. Teljes lepakolás volt év elején. Mennie kellett mindennek, már csak azért is, hogy normálisan lehessen takarítani. Egyedül a varrógép maradt. 3 nagy dobozt képeztem, és ment a szekrény tetejére. Fel is cimkéztem őket.

A; Varrós félkész.
Magáért beszél. Minden megkezdett munka ebbe került. Minimális varrásra fordítható időmben ebből fogok kiindulni. Új tervek törölve!

B; Ajándékok
Ebbe raktam mindent, amit valamikor azért vettem, hogy valakinek ajándék legyen, aztán mégis mást kapott. Ha lesz időm a kreatívkodásra és elkészül valami, szintén ebbe a dobozba fogom rakni. Lehet kéne bele egy A4-es papír is, amire felírom kinek mit találtam ki? Elég feledékeny vagyok, sokszor kitalálok valamit, aztán pár hét múlva azon agyalok mi is lenne jó XY-nak.

C; Papírok
A szép anyagok mellett a szép papírok is nagy gyengéim. Végre egy helyre ment a különlegesebbje, az összes ragasztóval egyetemben. Eddig mindenfelé voltak dugdosva és persze hogy nem találtam.

Gyöngyök, szalagok, zippzárak és társaik mentek vissza a helyükre. Lehozott anyagok vissza a tetőtérbe. No annak rendberakása nagyon nagy munka lesz, .....majd egyszer, most az álláskeresés a fontosabb.

Így állok, majd jövök.

2009. január 4., vasárnap

Jógatáska


Befejeztem a nővéremnek készült jógatáskát. Van hozzá egy elég terjedelmes szivacsa, pont annak a méretéhez készült.
Különösebb súlya nincs, a fülébe azért tettem merevítésnek zippzárdarabot is, ne essen össze idővel az anyag. Kdattától tanultam. A bélésnél elfilóztam egy darabig melyik anyagot válasszam. Mintásak nem passzoltak, vékonyabb vásznak színben nem, végül egy mogyoróbarna selyemnél maradtam.

2009. január 2., péntek

Festegetés Újévkor

Jézuska hozott nekem aranyszínű hobby textilfestéket, amit ecsettel lehet felvinni. Korábban még nem próbáltam ilyet. Südor. Vera meg kapott vízfestéket, délután tartottunk egy házi festegetést, kipróbálni milyen is.
Ilyen. Még kicsit szokatlan, de van benne fantázia.
Meg elővettem a festékkiszedőt. Discharge paste. Azt is ecsettel, kesztyű nélkül lehet felvinni. Ebédlőasztalon is működik, gyerek mellett. A domestosban is gondolkodtam, de azt inkább elhalasztottam.
Az benne a mókás, hogy amikor keni az ember, nem látszik igazán mit csinál. Kicsit átnedvesedik tőle az anyag, de a színe egyáltalán nem változik. Amikor meg megszárad, teljesen eltűnik hol is volt a minta.
Január elsejére való tekintettel csináltam egy ilyet is.

Hagytam őket száradni, aztán este átvasaltam a festékest, ahogy írta a leírás.
A festékkiszedőst meg gőzölős vasalóval. Rátettem a látszólag egyszínű anyagra, gőzt neki és előtűnik a minta! Írtó szórakoztató! :-)