De szépen csillog....

Most gyereknevelős leírás következik. Télapózás felnőtt szemmel.
Idén nagyon jól sikerült az ajándékozás és ezért hálás vagyok.

Hétfőn este Vera lelkesen kipucolta a cipőjét és az ablakba rakta, fel is volt villanyozva, jó értelemben. Vidáman várta a holnapot.
Reggel,(noha azt hittem) nem rohant oda. Feltünően az ágyban maradt. Mi meg épp nem jártunk arra (direkt). Kérdem:
- Nem nézed meg?
- Van ott valami?
Megyek.."megnézem".
- Van.
- Jövök!
Felszabadult sóhaj.

Égett már az ablakban a lámpasor, kint még sötét volt. Ott volt a nem túl sok ajándék. Tényleg hangulatos volt, felnőtt szemmel is. 1 piros mikulászacskó édesség, egy karácsonyos kifestő, egy 12 db-os átlag szinesceruza készlet, egy hópehely alakú tenyérnyi dekorvilágítás. Semmi óriási. Vera nekiáll kideríteni mik vannak ott, mi meg persze hogy szintén ott voltunk. Naná!
A hópehelyről kiderült hogy van rajta egy mini kapcsoló és szinváltós! Na, ennek nagyon megörült. Ilyen nincs otthon!!

Kezébe vette a szinest. - Szines! Megsimogatta.
- De szépen csillog!

Itt néztünk össze férjemmel.
Kommersz, 12 darabos készlet még nem volt így megbecsülve.
Hozzátenném, hogy a gyermek nem éhezik, van rendes ruhája, adott esetben őrült hisztiket is tud rendezni. Szinese is van (fogyóban), meg játékai is. De ebben a pillanatban olyan szeretettel simogatta meg a dobozt, és olyan jó ezt látni és átélni!! A szülőség csodái. És teljesen váratlanul dől el mikor jön.

Snickers-t reggelizett. (Az engedékenység jegyében)

Köszönöm a családnak hogy együttműködtek az előkészületekben vasárnap.
Nővéremmel drogdílereket megszégyenítő módon cseréltünk csomagot a kocsiknál az utcán. Anyukám a spájzban adta oda a kifestőt, szintén titokban és reklámújságba csomagolva. :) Ránk bízták, hogy mikor kapja meg. Jövőre valószinű már teljesen más lesz. Idén szép volt. És ez jó.

Libák

Hű, de rég nem írtam. Ez még novemberben történt velünk, de szép volt. Márton napkor elmentünk a helyi műv.házba szöszmötölő foglalkozásra. Eddig nem voltunk. Mécsestartó készítés és este lampionos séta a főutcán volt meghirdetve. Főleg iskolások voltak, meg néhány ovis.
Amiről a blogba is akartam írni, az egy egyszerű játék volt.
Gyertek haza ludaim.
De ahogy azt kb. 30 gyerek -köztük szemre nagy culák is-, olyan teljes felszabadultsággal tudták kiabálni. .. Azon muszáj volt végül az ott lévő felnőtteknek is nevetni.
Varázslatos pillanat volt. (És rövid. De megmarad egy darabig.)

"Főztem tortát, meg pogácsát!" :-)

Ezt Vera jelentette be délelőtt. Közben meg ez a látvány fogadott.


Idén nagyon sok mogyorónk termett és ez lett Vera fő fő játéka a napokban. Mindent háttérbe szorít. Pakolgatja, kevergeti, pogácsát süt belőle. Imádja, ahogy csörög a sok mogyoró. Végül pedig, ha már megunja, megesszük.

Ja, Vera azért olyan homályos, mert sokszor a gép nem tudja követni.

Meg látszik még egy öreg fotel, amit sk. anyaggal gondolok felújítani, ahogy az asztalt is. A fejemben már tervezem mikor is fogok festeni. Barnákat. Meg szeretném végre kipróbálni a spirált. Felhoztam az alagsorból a shiborihoz való csöveket is. Már csak időt kell találni, ami nem egyszerű.