2009. szeptember 26., szombat

Kert - Lerövidíteni

A cím idézet a Sörgyári capriccioból. Egyik kedvenc jelenetem a sok kedvenc közül.
Hétvégén engem is elkapott ez a lerövidíteni érzés, aztán nem volt megállás.... Rendesen megfodrászoltam néhány bokrot.

A bejárat mellett van egy nagy aranyeső, mellette labdarózsa, az mellett orgona.
A postaládára teljesen ránőtt az aranyeső. Na mondom egy kicsit visszavágom, mégiscsak odaférjünk a leveleinkhez. Fogtam az ágvágót. Vasárnap délelőtt volt, nem akartam sok időt eltölteni vele, csak egy kicsit visszább vágni. Aztán elkapott a filmből is ismert lerövidíteni érzés és kb. 0,5 méter magasan levágtam az összes ágát. Sokkal szellősebb lett a bejárat környéke, úgyhogy tavasszal megpróbálok tőből megszabadulni tőle. Na, az nagy munka lesz. Gyanítom férjuram ereje kell majd hozzá.

Amit levágtam:
Amit szintén levágtam, de a másik oldalra pakoltam:


Lerövidítettem rendesen.

Mielőtt néhányan szívükhöz kapnának, nadehát így nem lesz aranyesőm! Azoknak üzenem
-Van másik! :-)) Az is nagy.

Tűztövist is muszáj volt megrendszabályozni már. Az ráadásul szúr is viszont a bogyóit imádom. Két részletben letudtuk.
Mivel tüskés, ment a kukába. Aranyeső nem tüskés, az mehetett a komposztba aprítva.

További bokrok várnak még egy őszi fazonigazításra. Borbolya. Sajnos szintén nagyon tüskés, elég utálatos dolog nyírbálni, viszont bordó, aztán ősszel meg isteni pirosra vált. Meg az utcai aranyeső.

Egyébként valami őrületes szárazság van. Locsoltam slaggal (kútról), pedig azt hittem már nem fog kelleni. Kálákat már nem locsolom egy ideje, most be is vittem a kazánházba. Ne lássam hogy húzódnak vissza, meg nehogy most kapjanak valami zuhét amikor éppen kiszárítom őket télire.

A felső kép bal csücskében látható valami ordenáré ronda gázbevezető-csonk. Gondolkodom már jóideje azt valami esztétikusabbra kéne cserélni.

A következőknek kell megfeleljen fontossági sorrendben:
- Levehető legyen, ha hozzá kell férni a gázcsőhöz.
- Bírja a telet, esőt, úgy általában az időjárást.
- Ne legyen drága
- Szép legyen
- Ne foglalja a helyet, ha be akarunk jönni az ajtón.
- Ideális esetben én is meg tudjam csinálni vagy könnyen beszerezhető legyen.

Csupáncsak ennyi szempont van. Idén ősszel már mindenképpen valami megoldás kell rá, mert tényleg ordenáré ronda és nagyon központi helyen van.

2009. szeptember 21., hétfő

Élménydúskálás

Élménydúskálásban volt részem vasárnap.

Verát nagymamai felügyeletre lepasszoltuk egész napra. Na, ilyet nagggyon ritkán teszünk. Többször kéne. Nemigen hangsúlyoztuk előtte hogy szórakozni megyünk. Úgyhogy megléptünk.

Ami jó volt.
- Idő. Szép őszi napsütés. Imádom.
- Ritkán látott, internetről megismert varrós barátnékkal találkoztam és trécsiztem kicsit.
- Addig férjem a Westendben múlatta az időt. (pedig nem egy shoppingolós fajta. )
- Ebédkor találkoztunk. Alábbi párbeszéd zajlott le. Találd ki hány forintos TV-t láttam. Mondom 1 milió F. Nem. 35 millió Ft. Mondom: He??? Mentünk, megnéztünk újra. Ott volt, nagy volt, TV volt, 35 M Ft-ba kerül. Én mondjuk sütőórát kerestem, az nem volt. :-)

-Tervbe volt, hogy kihasználjuk a Magyar Kultúrális Örökség Napját.
Szerettem volna a Sándor-palotába bejutni. Kiváncsiság, ugyi. Egyetemista koromban (ami rég volt) már minden szép volt a Várban, kivéve a Sándor-palota. Az szívfájdítóan romos volt. Azóta meg a Köztársasági Elnöki Hivatal székhelye. Oda nem lehet csakúgy besétálni. Akkora sor állt előtte, hogy inkább kihagytuk. De nem mondtam le róla, hogy jövőre újra megpróbáljuk kivárni a sort.

Van a Várban még sok helyszín ahová be lehetett most menni. Nem messze van a De la Motte-Beer palota. Egyébként a Műemlék Nemzeti Gondnoksága épülete. Na, az se látogatható egyébként, de most bejutottunk. Köszi Juhizs, hogy időben szóltál!

Régi falépcső a lépcsőházban. Már itt megvett kilóra a Ház. A kis, belső, csendes udvarban egy akkkora fügefa! A személyzet nagyon kedves volt, tűrték a rohamot, (mert tényleg sokan voltunk) teljesen ki voltak már tikkadva. Saját bevallásuk szerint nem számítottak ekkora érdeklődésre.
Épület: falakon gyönyörű freskók körbe, régi bútorok, hivatali számítógépek, totál közönséges irodai dossziék vegyesen. Elég szürreális volt. Élveztem. Tervezik múzeummá alakítását, ha megvan az iroda új helye ahová költözhetnek.

Volt még időnk. Mondom nézzük meg, hátha a Mátyástemplomba is be lehet menni!
Elvek. Mióta belépőjegyet szednek, nem vagyunk hajlandók bemenni. A szegedi Dómba se. Nem tudom mennyi a jegy, nem is érdekel. Katolikus templomba ne szedjenek belépőjegyet! Elvek, ugye. Most az is ingyenesen látogatható volt, úgyhogy bementünk.

Aztán andalogtunk a Tóth Árpád sétányon. Szép is az. Még mindig szerettem volna sütőórát venni, úgyhogy hazafelé még az Ikeába is bementünk. Sütőóra ott sem volt. Mást sem vettem. Én egy Hős vagyok. :-)

Egy negatív élményünk volt, még odafelé. Azt is leírom.
Az 1-es főúton, még Bicske előtt egy BMW-es, kicsit strici külsejű egyén kalimpált nagyon, hogy álljunk meg. Nem mertünk. Lehet hogy nem volt telefonja, szemre csak állt az autó, nem volt baja. De nem mertünk megállni. Annyi rosszat hall az ember. Remélem nem volt semmi komoly, de nagyon rossz érzés volt. Ki is beszéltük magunkból rögtön. Fene a világot hogy ide jutunk! Remélem nem kerülünk hasonló helyzetbe, hogy kalimpálunk az út szélén és a valóban jószándékú emberek meg nem mernek megállni. Ez volt az egy negatív dolog egész nap.

A többi mind nagyon nagyon jó volt!

2009. szeptember 14., hétfő

Kaoka kavicsos játéka

Én is szeretem a köveket, kavicsokat, (sziklákat).

Kaoka blogszülinapi játékára frissen készült dolgot nem tudok küldeni. Aztán eszembe jutott, hogy írtam én már az egyik kedvenc márványlapomról, ami nehezékként és díszként funkcionál nálunk.
Csak meg kellett keresni. Elvégre ez is kavics.

http://ezkriszti.blogspot.com/2008/08/egyperces-tletek.html

2009. szeptember 8., kedd

Kert - Telepítés folytatás

Mit csináltunk még múlt csütörtökön, amikor a kis bukszusokból hullámos ágyásszél lett? Elég sokat, de nem volt időm írni róla. Közben azért csattogtattam a fényképezőt.

Ha már így benne voltunk a munkában, átültettük az Agapanthust vagyis ékszerliliomot. Esedékes volt már, mert a cserepét teljesen szétrepesztette, szinte kidudorodott már felfelé, mindig lefolyt róla a locsolóvíz.
Ilyen volt előtte. Idén négy virág volt rajta, de picit gyengébb volt a száruk, mint tavaly. Lehet hogy a rosszabb körülmények miatt. Kellett már az az átültetés.


Leszedtük a cserepet. Jól benőtte.


Szétszedni esélytelen lett volna, úgyhogy lefűrészeltem egy fiókát. Most már két agapanthusom van. Egy nagy, meg egy pici. :-)


Az átültetés kicsit meggyötörte őket, de mire jön a hideg, gondolom összeszedik magukat.

Aztán vissza a bukszusokhoz. Most jön a helycserés támadás.
A nagyon kicsikből volt 8 darab. Mentek a nagy évelőágyás csücskibe, ahol volt 3 nagy bukszus. Oda azok túl nagyok voltak már. A három nagyból az egyik ment az utcai előkertbe a borbolya meg az aranyeső mellé. Ahová kigondoltam viszont volt egy árnyékliliom. Izibe kiástuk. :-)
Hála a koraősznek meg a jó agyagos földnek, gond nélkül lehetett pakolgatni őket.
Árnyékliliom ki, bukszus be. Hová tegyük az árnyékliliomot? Maradt az utcán, ott ahol korábban a növendék hibiszkuszok voltak.

Ültessük el a csíkos levelű díszfüvet is!
Nem egyszerű jószág, nagy is lesz, az volt a prekoncepcióm (mert volt olyan) hogy a szomszéd ház csücskéhez teszem, ahol a kétféle kő találkozását majd jótékonyan takarja, és a többi növényt sem csapja agyon a megjelenésével.
Nézzük-nézzük. Mégse lesz ez így jó. Pont olyan sárga mint a szomszédék frissen festett háza. Úgy fog kinézni mintha festékes lenne! Alapból is úgy néz ki, de ha fehér fal előtt lenne akkor azért elmegy. Szerintem. Nővérem pl. nem szereti, mivel pont úgy néz ki mintha festékes lenne. :-)
Ítélet. Nem tesszük ide. Valamit azért jó lenne. Ide került a kiásott két nagyobb bukszus. Nővérem összefogta egybe, aztán mentek az általam kiásott gödörbe. (Előtte némi építési törmeléket kibányásztam a földből.

Jó sokat dolgoztunk, főleg ő. Sokba lesz ez még nekem. :-)

Vera hazajött, megörült a változásoknak, rögtön lapátot ragadott és nekiállt ő is. Nagyon természetes neki a kert. Én meg orvul lefényképeztem.


A csíkos levelűnek is meg lett végül a helye, de azt majd legközelebb mesélem el.

2009. szeptember 4., péntek

Kert - Megjöttek a bukszusok -ágyáskezdemény

Kerti témában elég sok írnivalóm lenne, de nem győzőm, úgyhogy rövidebb leszek mint szeretném. Később lehet kibővítem a szöveget. Távirati stílusban, de tipikusan blogba kivánkozó téma.
Nővérem segítségével tegnap elkezdtük egy új virágágyás kialakítását.

Elhoztuk a bukszusokat. 3 évesek, eddig a zöldségesben nevelődtek.
Jóféle agyagban voltak, nálunk is az van. Nem szállítottuk át a dög nehéz földet, hanem nővérkém módszeresen kirázta a földet a gyökerek közül. Ez mondjuk meglepett, de sokkal könnyebb volt vinni, kétségtelen.

Aztán kinéztük hová kerüljenek. Egy zsinórral kijelöltük az új ágyás szegélyét. Elég vicces volt. Én konkávra alakítottam, ő meg mindig módszeresen konvexre. Aztán végülis megállapodtunk egy hullámvonalban. Amikor már mindketten rábólintottunk, kiásta a zsinór mentén az ívet.

Azt mondta, addig rendezzem őket nagyság szerint sorrendbe. Ez mondjuk megint csak meglepett, de szó nélkül megcsináltam. Elég mókásan néznek ki és látszik milyen nagy a gyökerük. Megszámoltam. 29

Jött a beültetés. Belocsoltam az árkot, rákerültek a bukszusok, elrendezte őket azonos távolságra. kb. arasznyira.
Föld, megint locsolás. Alakul.


Ilyen most.

A legkisebbeket nem ide ültettük. Az volt a sorbarendezés célja, hogy ne összevissza hatásuk legyen, hanem máris olyan kis rendezetten sorakozzanak.
Egy kis árkot hagytunk, mert jövőre még kell őket locsolni.

Lesz még vele bőven munka, de szép lesz. Szeretem az ilyen volt, ilyen lett képeket. Na ebből egész sorozat lehet, mire virágágyás lesz belőle.
Csináltunk még mást is, de azt majd később.
Jó sokat dolgozott vele, de látszik is az eredménye. A további munkák rám várnak, majd arról is beszámolok.

Ja, és érik a szőlő. Finom.

2009. szeptember 3., csütörtök

FLY - Megcsoportosodtam

Események láncolatja.
Siránkoztam, hogy rosszul osztom be az időmet. Annyira, hogy képes voltam segítséget kérni. Nálam az már a vég.
Vacskamatinak volt egy jó linkje ami nekem nagyonis be fog válni, látom. Halogatósoknak való. Meg szétszórtaknak is.
Elkezdtem. Azt mondja hogy a szerdákat nevezzük ki Anti-halogatós napnak. Valamit, amit már nagyon régóta halogatunk csináljunk meg. Vagy kezdjük el megcsinálni. :)
Elsőnek beterveztem hogy bemegyek az APEH-ba, (szomszéd város) mielőtt vastagon kezd fogni a ceruzájuk. Aztán rájöttem, hogy előbb telefonálok miért is kerestek. Én. Telefonáltam. Úgy utálok telefonon bármit is intézni, hogy el nem tudjátok képzelni. Csiviteltünk az ügyintéző fickóval. Teljesen mellékszál, de nálunk az Apehban normális a hangvétel. Biztos azért mert vidéki provincia.
Megbeszéltük mit is kell megcsinálnom és tök fölösleges lett volna ezért beutaznom Tatabányára.
Hoppá. Nyertem egy csomó időt.

Na, gondoltam, mert ugye megkönnyebbültem. Intézzünk el még egy halogatóst.
Könyvtári tartozás. ÖÖÖÖÖ Nem szépítem, tavaly júliusban járt le. Ovi után bementünk.
Kipengettem a zsíros büntetést. Vehetnek belőle szép új könyvet. :-) De nincs tartozásom, hipp-hipp hurrá.

És! Ahogy megyek a művházba (könyvtár egyben) mit látok az ajtóra kiírva?
Foltvarró Kör szerda 17:00
Ide mondom benézek. :-)))
Tavaly kezdtek, van egy kedves ismerősöm is, akivel együtt jártunk kezdő tanfolyamra.
Szerintem jó lesz, ha meg mégse majd lemorzsolódok. :-) Egy farmer tartóval fogunk kezdeni. Meg beviszem megmutatni miket csináltam eddig.

Szóval az események láncolatja oda vezetett hogy megcsoportosodtam. Még a végén varrni fogok.