Nemez szépség

Ezt a tenyérnyi darabot nem én nemezeltem, hanem Kustra Erika. Hogy kerül ide?
Szerintem gyönyörű. Ez önmagában elég indok lenne. :) Miért van rajta ekrea logó? Van közöttünk együtt működés, hogy mehet rá. Vannak, és lesznek közös munkáink. 

A nemez további sorsa. Egyenlőre csodaszép. Most én nézegetem, aztán visszaküldöm Erikának. Idővel lehet hogy táskadísz lesz, vagy ajándék, én el tudnám képzelni szoknya vagy mellény díszítésnek is. Nemez. Már most is szép és nem rohan sehova.  :)

Minden kedves

Minden kedves erre járónak és valaha olvasónak kellemes, szélsőségektől mentes készülődést kívánok karácsonyra. Nem vesztem el. Dolgozom. Leginkább magamon. :) Ami nem kis dolog, lássuk be. Mivel az intravénás kalmárszellemet csak nem találták még fel, van munkám bőven. Csók.

Átalakulás

Hű, de rég jártam erre még én is. Mondhatom szép... Már rég eldöntöttem, hogy az ezkriszti névre alapuló tevékenységemmel felhagyok. Kitaláltam helyette egy újat. Átterelés folyik a digitális világban.  A csigánál is lassúbb módon. Ennek több oka lehet.

a.) Az egész fogyasztói társadalommal tele a cipellőm, ezért elutasítom.

b.) Szimplán hülye vagyok.

c.) A fókuszálás, meg eredményorientáltság nagyon nem megy nekem.

Nem kell választani! Mindhárom igaz. :)

És egy örök kedvenc.

Átalakulás

Kezdek átalakulni és ez kihat a blogra is. Amit csinálok azt szeretném profin is tálalni a jövőben. Úgyhogy lesz új név, meg új alapok és egy természetközeli irány. Ami marad... Az én vagyok. :)

Kalandok a vonaton

Tavaly történt, de nagyon emlékezetes volt... és teljesen filmszerű. Vonattal mentem Pestre. A bicskei megállóban egyszer csak jött egy férfi fehér bottal, nagy vidáman és egy 4 éves forma kisfiúval a nyakában. Ez önmagában annyira váratlan látvány volt. Szálltak fel a vonatra. Mindketten teljesen lazán viselkedtek, látszott hogy rendszeresen utaznak így, meg hogy apa- fia páros. Más nem volt velük, se csomag, se kisérő. Először is elég nagy csend lett a vonaton. Mindenki elhalkult a látványtól, meg a saját gondolataitól. Aztán a férfi megkérdezte az ajtóban valakitől merre van a WC. Útbaigazították őket. Kijöttek, mentek hátrább. A folyosón ültek nagy lakli fiúk, hosszú lábakkal, hátizsákokkal szanaszét. Nem csináltak semmi különöset, csak kicsit beljebb ültek, meg elvették a táskájukat, amit kb. semmilyen felszólításra nem csináltak volna meg. És ezt az apró, ösztönös mozdulatot olyan jó volt látni. (nekem legalábbis) Még mindig csönd volt. Aztán elmentek, a varázslat elmúlt. Két dolog jutott eszembe rögtön. Sose tudhatod mikor jön szembe valami váratlan. Ha ezt most filmen látom, szidom a forgatókönyvírót, meg a rendezőt hogy giccsesek. Igaz volt,...mese volt.

Válaszaink a válságra

Nem bonyolódnék bele hosszasan. (hajlamom, az volna rá..)
Nekem nagyon bevált a torna a stressz kezelésére.
Hetente kétszer járok el tornázni. Egy pilates, egy aerobik. Elég intenzív. Itthon fele ennyinél már abbahagynám, de ha már ott vagyok,...csinálom.
Fogytam (picit), meg alakulok tőle, de amit a legjobban szeretek és amiért a leginkább csinálom, az az, hogy kikapcsol. 1 óra off gomb az agyamnak és az aggódásoknak. Nagyon kell.
Szerintem jó válasz. Nem destruktív.

Ír bölcsességek

Ma jött velem szembe. Igen kellemes körülmények között.

Ír bölcsességek

Szakíts időt a munkára,
ez a siker ára.
Szakíts időt a gondolkodásra,
ez az erő forrása.
Szakíts időt a játékra,
ez a fiatalság titka.
Szakíts időt az olvasásra,
ez a bölcsességek alapja.
Szakíts időt a kedvességre,
ez a boldogság kapuja.
Szakíts időt az álmodozásra,
ez az út vezet a csillagokhoz.
Szakíts időt a szerelemre,
ez az igazi öröm az életben.
Szakíts időt a vidámságra,
ez a lélek zenéje.

Egy cukrászdában volt a falon. A táskámban pedig egy könyv az időgazdálkodásról. :)

Egy nap alatt megőszülni?

Konkrétan fennáll a lehetősége most. Holnap megyek fodrászhoz, és egy ideje érik bennem a gondolat hogy nem fogom festetni, a meglevő festéket pedig leszedetem.

A mai társadalomban az ősz hajú, 42 éves nő ritkább mint a fehér holló, lassan már a 60 éves nők között is alig találni nem festett hajút. Ez nem jelenti azt hogy nem akarnék eztán csinos lenni, meg jól kinéző. Ez irányú vágyaimat nem adnám fel. Megpróbálnám mákos fejjel, a magam módján.

Miért írom ide? Több válasz létezik.
Ha varrni sajna még nem varrok, írjak valamiről.
Olyan lépést fontolgatok, ami nemigen támogatott. Kb. úgy fogok kinézni mint egy jó karban levő 60-as. Ami azért rizikós.

Iskolakezdés...jövőre

Nagycsoportos lett Vera. Őrület. Biztos furcsa a nem gyerekeseknek hogy a szülők feszt rácsodálkoznak hogy megnőtt a csemete. Ami eddig előny volt: kisváros, családias ovi, az mostantól elég nagy hátrány lesz. Nincs nagy választékunk szóbajöhető iskolából és azok színvonala is gyengus. Sajnos.

Mondjuk egyik nap is megyek az utcán, jönnek ki az általánosból a gyerekek. Cigizve. Nyilván már az utcán gyújtottak rá, de akkor is max. 13 évesek voltak. Engem mellbevágott a látvány, meg amit hozzáképzeltem.

Elengedés

Sokáig dilemmáztam elbír e a blog ennyire intim bejegyzést. Aztán a kiírás mellett döntöttem.

Mikor Vera született 36 éves voltam. Semmi gondom nem volt, se a terhességgel, se a szüléssel igazán. Nagyon szép korszak volt. Terveztünk kistesót is. Hogy majd lesz. Aztán nem lett. 2009-et húztam meg magamnak határnak. Ha összejön, hurrá!

2010 elején azt mondtam magamnak. Én idén 41 leszek, férjem 46, van egy egészséges (nem könnyű természetű) 4 éves lányunk. Be kell látnom hogy kifutottunk az időből. Nem lesz kistestvér, hiába is szeretnénk nagyon. Na, ez volt az elmélet.
Az elfogadás még tart, de a nehezén túl vagyok szerintem.

Nagyon fáj még mindig, ha óvodáskorú gyerekeket látok kisebb testvérükkel, ahogy egymásra nevetnek, játszanak, tanulnak osztozkodni. Én ezt nem tudom megadni a lányomnak.

Nemigen tudok még 1 év alatti gyereket a kezembe venni. Óriási kés a szívbe. Önszántamból inkább nem. Könnyebb a fél méter távolság.

Volt idő amikor még a bébiholmik kézbevétele se igen ment. Rugdalozók, bodik, kiszoknik, cipők. Az nem kés volt azért, csak tűszúrás. Viszont rengeteg van belőlük. Mindent amit Vera kinőtt automatikusan eltettünk, hogy majd a kistesónak jó lesz. Mindegy hogy fiú lesz vagy lány, most eltesszük, aztán majd kiderül felhasználni tudjuk e. Játékok dettó.
Itt van fejlődés. Most már tárgyaknak látom ezeket leginkább, amikre nekünk ugyan nincs szükségünk, más kisgyerekeseknek viszont igen. Elkezdik majd vándorlásukat máshová. (Mi is nagyon sok mindent kaptunk.)

Leírok egy esetet ami engem is meglepett. Az még hónapokkal ezelőtt volt. Teljesen hétköznapi dolgot csináltam, látszólag eszembe se jutott a gyerekkérdés, amikor váratlanul bevillant, hogy mi lenne ha örökbefogadnánk?! Komolyan azért nem gondolkoztam rajta, meg tudtommal nem is igen támogatják az örökbefogadást ha van a családban már vérszerinti gyerek.

2010 nagy kihívása nekem, hogy ezen túl tudjak lépni. Tiszta szívvel.
Igen, világ életemben több gyereket szerettem volna. Ez már nem fog teljesülni. El kell engedni az érzést és berendezkedni egy teljesen másra. Egy gyereket nevelni nagyon nem könnyű. Minden élethelyzetében tök kezdők vagyunk. Példa se igen van előttünk, mindenhol két gyerek van a családban.

Anyasági kérdések

Egyszer hallottam a rádióban valami nevelési műsorban, (és egy életre megfogott), nagyon tömény, nagyon velős és szerintem jó mondást.

Ölelj át!

Tegyél le!

Engedj el!

Ezeket mondaná/igényelné minden gyerek a különböző fejlődési szakaszokban. Én csak néhány éve tapasztalom, (hallomásból), meg látom is a környezetemben, hogy milyen cudarul kemény feldolgozni amikor kirepülnek.

Mi most a Tegyél le fázisban vagyunk.

Az elengedésről akarok majd írni. Nagy kérdés volt hogy írjam vagy ne írjam a blogba. Mostanra eldöntöttem, mivel a nagyján lehet túl vagyok, hogy leírom.

És még egy gyerekszáj tegnapról:
-Csak azt nem tudom, hogy a sárkánynak minek kell pont királylány? Mit csinál vele?
A kérdés kicsit váratlanul ért, nem is tudtam kapásból mit mondjak. Úgyhogy meg is válaszolta magának.
-Biztos takarítani.
-Hát, -mondom- lehet. Ennyiben maradtunk. Egyenlőre.

90 %

Van egy hajlamom, hogy kb. 90 %-os készültségnél abbahagyjak bármit. Vagy ha csak egy kicsi lépés lenne hátra, azt már pont ne tegyem meg.
Kéne fotóznom, (lenne is mit) de a fényviszonyok......
Hiányzik nekem egy társ a munkában.

Ezt találtam

Ma futottam bele ebbe az oldalba.

A pályázat célja az lenne, hogy segítse a kisgyerekes nők munkába állását. Rám nem alkalmazható, mivel több ponton nem felelek meg. A cégről nem tudok semmit, aki szervezi, remélem tisztességesek, de erről nincs infóm. Lehet, hogy valakinek pont jól jön és még időben.

Hétvége

Rájöttem valamire. (spanyolviasz) Ha ideges vagyok, hajlamos vagyok sokat netezni és érdekes blogokat olvasni. Ezt sokkal könnyebb mint varrni/stb. tetszőleges munka behelyettesíthető. A három napos hétvége remek alkalom lesz arra, hogy ténylegesen befejezzek dolgokat. Úgyhogy remélem hétfőre lesz mutogatnivalóm is.

Sálakat mondjuk festettem tegnap. És bekövetkezett, ami még nem volt. :-) Egyik ronda lett.
Várható volt hogy becsúszik ilyen is. Ez kérem, új távlatokat nyit meg! Lehet ez lesz az első amit szétvágok és mint anyagot fogom felhasználni. Azért kivasalom.

Fly - Jobb otthon

Újra írok a flylady programról, mert nekem nagyon sokat segített, hátha másnak is fog.
Bár látszólag kizárólag a takarításról szól, igaziból pont hogy nem az benne a lényeg.
Ezért is sajnálom hogy benne van a lady szó. Mintha csak a nőknek szólna.

Szóval aki szerint lehetnének otthon azért jobb állapotok, csak nincs hozzá energiája/ideje hogy csinálja is, és hajlandó picit változni/tenni valamit, az kezdje az elején. Lépésről-lépésre, apránként. Rossz szokások helyett jó szokások felvétele nem egyszerű.

Nagyon jó magyarítást, alkalmazást csinált Via, úgyhogy újra belinkelem. Ami működik és jó, az terjedjen alapon.

http://charmed.animehq.hu/blog/flylady-program/

Amíg nincs gépem

Amíg nincs fényképezőm, és nem tudom mutatni amit szeretnék, addig morfondírozok. Vagyis leírom ami mostanában eszembe jutott, mert éppen csinálom. Apránként.

Persze mind spanyolviasz kategória. Konkrétabban a lomtalanításról.

Elég nehezen szánom rá magam, de azért ha nem vagyok szellemileg, fizikailag túl fáradt meg tudom csinálni.
Ami nehéz benne:
Folyamatosan dönteni kell, percenként vagy minden egyes papírlapnál. Régi iratos fiók a legnehezebb kategória szerintem.

Racionálisnak kell lenni, de közben meg óhatatlanul átterelődik érzelmi síkra a dolog. Mivel ez a bármi (irat, csésze, ruha, nagymamánk lábasa, stb. szóval minden) emlékeket idéz, és azokról újra dönteni kell vagy csak felbukkan, szóval nehéz racionálisnak maradni. De persze muszáj. Mert ha nem erőltetjük ezt a racionális vonalat ott vége is van a lomtalanításnak. Mert nehéz érzelmileg, sokszor fizikálisan is. Úgymint súlyos, koszos, poros dolgokat kell buzerbálni és dönteni mi lesz a sorsuk. Kuka, szelektívgyűjtő, új állomáshely, szétszedés.

Ez folytatásos téma lesz, már látom.

Átok-e a kreativitás?

Néha úgy érzem, igen. Most is.
100 ötletem van, mit is kéne csinálni, átalakítani, textilből, papírból, némi gyöngyből, akármiből.
Ahelyett hogy tizet csinálnék, készre.
Nyáron is sokszor eszembe jutott a tücsök és a hangya mese. Tücsök vagyok. Erős a társadalmi nyomás, meg nekem is könnyebb lenne, ha hangya volnék, de nem vagyok.

A dolognak van ám folyománya is. Nem szeretek másolni, ezért nem is tudok. Még az ingyenes mintákat sem tudom egy, az egyben megcsinálni. Pedig mennyivel könnyebb lenne! Kitalálni szeretem a dolgokat. Épp ezért nem is nézegetem az etsy-t. Csak a guta ütögetne, mások milyen szépeket csinálnak, még ha látszólag apróságok is. Úgyhogy maradok a csíkvarrásnál. Egyenlőre.