Kecskeméten lógtam

Ez is egy utólagos beszámoló. A falikép, amit a Megfoltozott emlékeink kiírásra varrtam, Kecskemétre így nézett ki a falon.   

Mellette én vagyok, életnagyságban. Így nézek ki mostanság. 

Lógok a falon

Erre a kiállítás-sorozatra én is küldtem két kis munkát. Nem a legszebbeket. A kiválasztási szempontok azok voltak hogy legyen otthon, ne legyen nagy, mivel csomagban megy, ne féltsem túlságosan, hogy mi van ha elhagyja a posta, (ezen tudok parázni)de azért vállalható minőségű legyen. Úgyhogy ment a gyerekszobai kis kép, meg egy, aminek van vicces címe, éjszakai folyó. :-)Szerintem még nincs befejezve. Ott lógnak a kép jobb szélén.

A kiállítást Gubike szervezi, önkéntes alapon. Jó sok munkája fekszik benne. Örülök, hogy idén résztveszek, noha személyesen nem jutok el. Tetszik a címe is. Folt, ami összeköt. Vannak pacifista hajlamaim. Ennek kifejtésébe nem megyek bele, mert már jóideje próbálom megfogalmazni mi a jó ennek a rendezvénysorozatnak az egyszerűségében, de nemigen sikerül. Úgyhogy abba is hagyom.

Határtalanul 2011

Nem is tudom, ez már hanyadik Határtalanul, amire felmegyek. Most sajnos nem a Várban volt, (amit nem tudok megunni) hanem a XIII. kerületben, a József Attila Művelődési Házban. Kényszerhelyzet volt ez, a célnak megfelelt. Kicsit túl zegzugos volt, meg itt nyílván nem voltak betévedő turisták. Foltvarrók az ország minden részéből viszont igen. Magam részéről leginkább most ezért mentem. Találkozni, meg beszélgetni. Ez sikerült is, kellett is.

A tatabányai országos kiállítást szerintem meg annyira alaposan végignéztem, hogy lehet kicsit túltöltődtem. Talán ezért is, de most nem bogarásztam végig minden képet. A Jacquelin Heinz kiállítással meg úgy jártam hogy először csak bekukkantottam a terembe és megláttam egy nagyon finom fehér képet, némi sárga fával, sok sok tűzéssel. Nem mentem be.(elsőre) Komolyan megfordult a fejemben hogy nem is fogok. Kitehették volna a "következő képek a nyugalom megzavarására alkalmasak" sablon szöveget. Aztán persze megnéztem. Tényleg csoda. Mindenkinél szóba került.

Tatabányai Országos Foltvarró Kiállítás

volt még augusztus végén. Ki nem hagytam volna. Két éve Fehérváron volt, idén a tatabányaik szervezték meg. Fényképezőgépet nem is vittem. Tudtam hogy úgyis lesznek lelkiismeretes krónikások, én meg élveztem a " szívd fel begyem a sok élményt " hangulatot. Tudtam hogy fogok találkozni régi ismerősökkel meg sok, sok, sok szépséges varrott képpel. Így is lett. Meg volt előre beszélve Gubikével hogy ott találkozunk. Ettől pontosabban nem, úgyhogy először aggódtam hogy nehogy elkerüljük egymást, mert nagyon sok munka volt, szombaton nagyon sok ember is. A szervezőkön látszott hogy épp három felé mentek az utóbbi napokban. Marikával azért tudtam kicsit beszélni. Találkoztunk végül Gubikével, együtt néztünk végig mindent, én akkor már másodszor. Megbeszéltük az élet dolgait is. Közben hívta a férje hogy nem végzett e. Hááát nem. Ellennénk mi ilyen közegben két napot is és nem unnánk rá. Trudival is összefutottunk, mesélt Birminghamről.

Jó lenne valami fényképes ki kicsoda a magyar foltvarrásban kiadvány mert simán lehet hogy látásból ismerek valakit, meg nicknévről, a polgári nevet viszont alig. A képeit mondjuk imádom, de nem is tudom hogy az övé, mert a névhez nem kapcsolódik arc. Beszandékkal pont így jártam. Utólag tudtam meg a blogjáról hogy pénteken hogy örültek. Na, de fogunk mi még találkozni, az általános elköszönés a találkozunk a Határtalanulon volt. (Nov. 5-6)

Vasárnap újra visszamentem, családostul. Anyukám még nem látott ilyen színvonalú munkákat, el volt ájulva hogy egyenértékű lehet a képzőművészettel, meg a csoportmunkákat is imádta. Vera is helyes volt. Neki a terep is, (pláza) meg a közeg is ismerős volt, az apjával járkáltak mindenfelé. Amikor megunta, ANYA, anya kiáltásokkal elkezdett szaladni a képek közt. Erre kb. 3 tisztességben megőszült foltvarró asszonyság ugrott oda mondván hogy elveszett egy gyerek. Persze nem. Szemmel volt ő tartva. A következő ilyen nagy országos esemény két év múlva lesz, azt hiszem Tiszaújvárosban. Az tőlünk már nagyon messze van, de ottalvással működni fog.

Céh tagság és KV

Ildi kérdezte mit várok a Céh tagságtól.
Közösséghez tartozást, meg újságot, kedvezményes belépési lehetőséget Céhes rendezvényekre, ahol találkozok sok-sok számomra kedves ismerőssel, meg ismeretlennel.
Vannak köztük tagok, meg nem tagok de biztos mindegyik lelkesedik az anyagokért, a varrásért, a kézimunkákért. Sok nő összejön, trécselünk ezerrel, remekül érezzük magunkat, és itt nem számít hány kiló vagy, hány éves vagy, nincs Budapest vidék ellentét illetve árokásás. Véletlenül sem politizálunk. Örülünk az anyagos "mániánknak" és jó látni hogy vagyunk bőven hasonló cipőben.
Mindenki különböző szinten varr. Valaki csúcs szuperen, van aki amatőr módon.

A KV a közös varrás népszerű rövidítése. Ilyenen voltam most szombaton is, már mint Céh tag,
a pestszentlőrinci csoport vendégeként. Remekül éreztem magam, feltöltődtem és ez igencsak rámfért.

Szóval beléptem a Céhbe, évi 6.000 Ft-ot nagyobb hülyeségekre is elköltök mint egy egyesületi tagság, ami nekem fontos dologról szól és önszerveződően működik.
November 5-7 Határtalanul kiállítás a Várban. Már most tudom hogy ott a helyem. Na, ilyen okokból lettem Céh tag. Adok és kapok.

Internetező foltvarrók, ha összejönnek..

Kiállítás ízelítő képekben. Székesfehérvár, Barátság háza.
Nem csináltam sok képet, összesen ötöt. A hangulatot nem is próbáltam visszaadni, inkább igyekeztem kihasználni az időt és beszélgetni olyanokkal akikkel nagyon ritkán találkozok személyesen.
Úgyhogy most mások munkái jönnek, ízelítő jelleggel. Persze, ez az én ízlésem. De ezek tetszettek nagyon-nagyon.
Lerf Zsuzsa

Csak a nicknév ugrik be. Mágnezs csinálta, és ez csak egy részlete.

A 60*60-as jeligésen beküldött munkák közül nálam ez volt a favorit. A közönségszavazáson végül második lett. Mandrik Istvánné.

Hamari Imréné, Márta néni. Erről muszáj volt kettőt.

Tűzés közelről.
Az összes kultúraquilt is itt van (még két hétig).
Szöveges folytatás majd még jön.

Mondjuk egy remek link a témában: Miért nem tudott Julcsi aludni? :-)

Rácalmási festős tábor

Nahát az nagyon jó volt. Egyik hétvégén összejöttünk 17-en textilt festeni procionnal. A társulat egy részét már ismertem korábban, kb. a felével még nem találkoztam személyesen, de leginkább azért mentem, hogy őket is megismerjem. Meg ki akartam próbálni a shibori készítést (japán, csőre tekerős technika) meg a stencilezést. És ez volt az első alkalom, hogy kis családomat otthon hagyva eltűntem két napra regenerálódni. Fura dolog, hogy nem tudok erről most összeszedettebben írni. De majd még fogok.