2011. december 31., szombat
Papírmasé 2. csengetés
A lufira ragasztgatott fehér makulaturapapír szépen megszáradt. Néhol elvált. Szerintem ez a híg tapétaragasztó miatt volt. Nem frissen készült, kaptunk elfekvő bekevertet az első próbálkozáshoz.
Jópofa technika, több gyerekkel is működik, folytatni fogom.
Tegnap be is akartam menni a helyi festékboltba, a hiányzó dolgokért, persze leltár miatt zárva volt. Nem sokan tapétáznak szilveszterkor. Akarok egy új gyerekszobai lámpát, meg Vera töklámpást reklamál. Joggal. Láttam már jópofa malacot is. Azt akartam megcsinálni még szilveszterig. De nem szalad el. Vettem már óriásira fújható lufit is erre a célra. 3.csengetéskor csinálok képeket menet közben, meg több konkrétummal.
2011. december 30., péntek
Papírmasé
Elvileg majd gyerekszobai lámpa készül, .... vagy fogpiszkáló.
Közben történt sok dolog, ami ide kívánkozik, de nagyon sűrű volt a december.
Eseményben is, érzelmekben is. Jók, rosszak, töményen. Azt meg nem bírom. Inni se.
2011. december 9., péntek
Végre varrtam
De örömmel és szivesen. Remélem ezzel megtörik végre a jég és varrni fogok.
Holnapra is van betervezve kézzel piszmogás. Mézeskalácssütés. És lehet régi titkos vágyam, az időben feladott, sk. képeslap is megvalósul. Na, majd kiderül.
2011. december 7., szerda
De szépen csillog....
Idén nagyon jól sikerült az ajándékozás és ezért hálás vagyok.
Hétfőn este Vera lelkesen kipucolta a cipőjét és az ablakba rakta, fel is volt villanyozva, jó értelemben. Vidáman várta a holnapot.
Reggel,(noha azt hittem) nem rohant oda. Feltünően az ágyban maradt. Mi meg épp nem jártunk arra (direkt). Kérdem:
- Nem nézed meg?
- Van ott valami?
Megyek.."megnézem".
- Van.
- Jövök!
Felszabadult sóhaj.
Égett már az ablakban a lámpasor, kint még sötét volt. Ott volt a nem túl sok ajándék. Tényleg hangulatos volt, felnőtt szemmel is. 1 piros mikulászacskó édesség, egy karácsonyos kifestő, egy 12 db-os átlag szinesceruza készlet, egy hópehely alakú tenyérnyi dekorvilágítás. Semmi óriási. Vera nekiáll kideríteni mik vannak ott, mi meg persze hogy szintén ott voltunk. Naná!
A hópehelyről kiderült hogy van rajta egy mini kapcsoló és szinváltós! Na, ennek nagyon megörült. Ilyen nincs otthon!!
Kezébe vette a szinest. - Szines! Megsimogatta.
- De szépen csillog!
Itt néztünk össze férjemmel.
Kommersz, 12 darabos készlet még nem volt így megbecsülve.
Hozzátenném, hogy a gyermek nem éhezik, van rendes ruhája, adott esetben őrült hisztiket is tud rendezni. Szinese is van (fogyóban), meg játékai is. De ebben a pillanatban olyan szeretettel simogatta meg a dobozt, és olyan jó ezt látni és átélni!! A szülőség csodái. És teljesen váratlanul dől el mikor jön.
Snickers-t reggelizett. (Az engedékenység jegyében)
Köszönöm a családnak hogy együttműködtek az előkészületekben vasárnap.
Nővéremmel drogdílereket megszégyenítő módon cseréltünk csomagot a kocsiknál az utcán. Anyukám a spájzban adta oda a kifestőt, szintén titokban és reklámújságba csomagolva. :) Ránk bízták, hogy mikor kapja meg. Jövőre valószinű már teljesen más lesz. Idén szép volt. És ez jó.
2011. december 4., vasárnap
Felkerült a helyére
A felfüggesztés ideiglenes, szárítóköteles, ezért belóg. De muszáj (belső kényszer) volt már felrakni is, meg mutatni is.
A szokásosnál jóval alacsonyabban van. Ezért is vártunk vele idáig. Vera most már 6 éves lesz, kinőtt az esetleg mégis rajzol a falra korból. A tapétát szedte ugyan kicsinek, de nem rajzolt a falra. Nem kockáztattam inkább, hogy a teljesen kézzel varrton próbálkozik mégis a golyóstollal. Kap majd láthatatlan felfüggesztést is.
2011. november 26., szombat
Az idei adventi koszorúm
Téma az újragondolás, meg a recycling. Más szabály nem is volt, csak hogy november 26. éjfélig készüljön el.
Ezzel nevezek én. Minden újrahasznosított benne, van ami többször is.
Először a tavalyi szalmakoszorú alapra gondoltam. Aztán elképzeltem mit is akarok újragondolni? Hogy könnyen mozdítható legyen és ne foglaljon sok helyet. Az étkezőasztalt sokat használjuk, de mellette nincs sok hely hová rakni. Extrára nem vágytam.
Akkor jutott eszembe, hogy van egy bevált fémkosaram, az lesz az alap. Innen gyorsan mentek a dolgok.
Fogtam a hajó alakú kosárkát. Kivettem belőle az őszi leveleket. Beleöntöttem a vadgesztenyék egy részét, amiket még Vera gyűjtött nagy lelkesen. Ez lett az alap.
Elővettem a tavalyi adventi gyertyáimat, meg a maradék lebontott kötészeti díszeket. Semmi új. :) Vártak egy dobozban. Elhelyeztem, ahogy nekem tetszik.
Megpróbáltam lefotózni, hogy elküldhessem a többieké közé. Jó kis társaság jött már össze.
Megszavaztam ezt.
Aztán kipróbáltam milyen lesz majd az ablakban, amikor nem az asztalon van.
Holnap este lehet is gyújtani az első gyertyát.
2011. november 25., péntek
Flyladyzés - készülődök karácsonyra
Biztos van aki nem érti minek ezt leírni? Azok nem teszik a táskájukba az oviból jövő gyerek száraz kiflivégjét adott esettben. És főleg nem felejtkeznek meg róla 30 másodpercen belül! Van a dolognak létjogosultsága.
Saját használatra hozzávettem, hogy a péntek az íróasztalselejtezés napja is.
Irígylem azokat akiknek szép munkarend tud az asztalán lenni és azt tartani is tudják. Na, én nem erre születtem, az már biztos. Viszont bevállt hogy pénteken a korábban nem lefűzött/kidobott vagy felhalmozódott, ott maradt dolgokat elteszem a helyükre. Ilyenkor felbukkanak a halogatott/kellemetlen dolgok/hivatali kukackodással járók is. Ezek külön szekciót képeznek. Szóval péntekenként foglalkozom ezekkel. Ma meg különösen.
Hogy jön ide a karácsony? Kapcsolódik.
A novemberi zónázást komolyabban vettem az átlagosnál, hogy ne decemberben kelljen. Nekünk a december amúgy is rendesen tele van ünnepekkel. Nem akarom a hétvégéket ezután különösebben takarítással, rohangálással tölteni. Meg az el nem intézett ügyeket is csökkentettem! Hejj! Köztük egy rázós telefonnal. Vállon is veregetem magam. Mennyivel egyszerűbb lett volna ezek helyett simán lógni a neten.
Szóval most már készülődhetek nyugodtan ádventre. Készülődök is.
2011. november 21., hétfő
Lógok a falon
Erre a kiállítás-sorozatra én is küldtem két kis munkát. Nem a legszebbeket. A kiválasztási szempontok azok voltak hogy legyen otthon, ne legyen nagy, mivel csomagban megy, ne féltsem túlságosan, hogy mi van ha elhagyja a posta, (ezen tudok parázni)de azért vállalható minőségű legyen. Úgyhogy ment a gyerekszobai kis kép, meg egy, aminek van vicces címe, éjszakai folyó. :-)Szerintem még nincs befejezve. Ott lógnak a kép jobb szélén.
A kiállítást Gubike szervezi, önkéntes alapon. Jó sok munkája fekszik benne. Örülök, hogy idén résztveszek, noha személyesen nem jutok el. Tetszik a címe is. Folt, ami összeköt. Vannak pacifista hajlamaim. Ennek kifejtésébe nem megyek bele, mert már jóideje próbálom megfogalmazni mi a jó ennek a rendezvénysorozatnak az egyszerűségében, de nemigen sikerül. Úgyhogy abba is hagyom.
2011. november 18., péntek
Nyilvánosság - FB
Majd belejövök és a kezemre áll mint kommunikáció vagy sem. Idővel elválik.
Azt már most látom hogy azzal lesz a fő bajom milyen képeket tegyek fel, meg mit is osszak meg magamról és mit is ne. Ahogy a blognál is. Megyek a fejem után. Úgyhogy inkább keszekusza lesz, mint jólfésült.
2011. november 14., hétfő
Sálak
Elővettem őket is a feledésből. Átöblítettem és kivasaltam mindet. Most újra szépen ragyognak. Nyílván kéne ide jó fotó bizonyítékként. Még nincs. De új ötlet közben lett.
2011. november 10., csütörtök
Imagine
Kiegészítés: nov. 18-án. Férjem rákérdezett miért épp most teszem fel.
Nem tudom. De itt majd megtalálom, néhanapján.
2011. november 8., kedd
Határtalanul 2011
A tatabányai országos kiállítást szerintem meg annyira alaposan végignéztem, hogy lehet kicsit túltöltődtem. Talán ezért is, de most nem bogarásztam végig minden képet. A Jacquelin Heinz kiállítással meg úgy jártam hogy először csak bekukkantottam a terembe és megláttam egy nagyon finom fehér képet, némi sárga fával, sok sok tűzéssel. Nem mentem be.(elsőre) Komolyan megfordult a fejemben hogy nem is fogok. Kitehették volna a "következő képek a nyugalom megzavarására alkalmasak" sablon szöveget. Aztán persze megnéztem. Tényleg csoda. Mindenkinél szóba került.
2011. november 4., péntek
Ruhatár
Kiváncsian várom, ha mákos lesz a fejem mennyire fog megváltozni a számomra előnyös színpaletta. Mostanra elég jól belőttem mik azok amik jók.
Épp benne vagyok egy ruhatár selejtezésben is. Az ok az ősz, meg a hízás. Az már megállt, de szeretnék fogyni is. Elsősorban az egészségemért, másodsorban a jobb közérzetért, harmadsorban nem akarom lecserélni a teljes ruhatáramat. Vissza akarok fogyni bele. Nem a huszonéves koromiba. Nincs is már meg, meg irreális is lenne! Olyan karcsú már nem leszek. A két évvel ezelőtti derékméretemet akarom vissza.
Ha az megvan, jöhet egy klasszikus alapdarabokkal, előnyös szinekben, jól variálható ruhatár. Na, az az álmom. De addig is kell valami csinos és hordható holmi. Minél kevesebb, mivel tényleg átmenetire szánom.
Próbaképp egymáshoz tettem a most hordott, meg az optimális méretű célfarmerom. Szembesítésnek mondjuk nem utolsó.
Meg egy jó kis könyvet, ami nekem nagyon tetszett. A borító kicsit megtévesztő.
Pont hogy sok van benne az öregedesről is.
Vadászom az elődjét, az Amitől a francia nők nem híznak címűt. Az szakácskönyv. Sok szakácskönyvem van. Szeretek főzni, enni meg nagyon is. A kevesebbet is élvezni a fő titkuk egyébként.
2011. október 27., csütörtök
2011. október 26., szerda
Egy nap alatt megőszülni?
A mai társadalomban az ősz hajú, 42 éves nő ritkább mint a fehér holló, lassan már a 60 éves nők között is alig találni nem festett hajút. Ez nem jelenti azt hogy nem akarnék eztán csinos lenni, meg jól kinéző. Ez irányú vágyaimat nem adnám fel. Megpróbálnám mákos fejjel, a magam módján.
Miért írom ide? Több válasz létezik.
Ha varrni sajna még nem varrok, írjak valamiről.
Olyan lépést fontolgatok, ami nemigen támogatott. Kb. úgy fogok kinézni mint egy jó karban levő 60-as. Ami azért rizikós.
2011. október 22., szombat
2011. október 17., hétfő
Gurulósok 2. rész
Ebben a babában én varrtam a legkevesebbet. Egyedül az arcát, de ennek a babának van a legszebb története.
Kaptam egy borítékot, amiből kiesett egy kicsi, max 20 cm, hihetetlen részletességgel megvarrt baba. Skippo csinálta a testét.
Szerika szürke fonalból csinált rá egy hajkoronát.
Én meg először ámuldoztam, aztán tanakodtam hogy is folytassam. Gondoltam lesz egy szines, hímzett arca. Ilyesmi tervvel.
Aztán mégsem ilyen lett, hanem egy minimalista. Pár öltés az egész.
A szemöldököt, orrot, másik szemöldököt egyben varrtam, ami azzal járt hogy az orrot nem lehetett külön bontani és végül semmilyen szájat nem kapott. Véglegesnek nyilvánítottam és borítékoltam. Ment tovább Stiglinchez, varrjon neki ruhát. Varrt is. Majd gyorsan elküldte Skipponak. És itt történt számunkra is a váratlan fordulat. Skippo odáig volt a babáért, teljesen a nagymamájára emlékeztette és ezt olyan meleg szavakkal írta le, meg Stiglinc is olyan ruhát és szemüveget, fényképeket csinált, hogy sírásba torkoltunk többen is. Össznépi pityerkézésbe fordult a dolog, más fórumozóktól is. Valaki megjegyezte hogy méregtelenítésnek se volt utolsó.
Skippó blogbejegyzése a babáról itt.
Stiglincé itt. Szuper képekkel és a ruhával.
Az index babavarrós topicjában pedig ha visszakerestek 2010 április 14 környékére, újra átélhetitek kicsit milyen is volt ez a gurulós. Megható. Megvarrtuk sokunk kedves nagymamáját. Nekem is volt egy ilyen valóságos/mesebeli. Ha lenne róla beszkenelt fotóm most megmutathatnám.
2011. október 10., hétfő
Átrendezés 2.rész
Egy egyszemélyes paplant hajtogattam össze, aztán letakartam egy narancssárga Indira takaróval. A párja a gyerekszobában van, ez a szekrényben volt váltásnak, most előlépett főszereplőnek.
A fotel még félkész, de kényelmes.
A szőnyeget sehogy se tudtuk úgy rakni, hogy ettől jobb legyen. Ha behúzom a fotel alá, akkor a kettős kanapét vágta volna "ketté", ami sokkal rosszabb lenne. Lelki szemeimben készül hozzá egy kiegészítés.
2011. október 9., vasárnap
Átrendezés
Szombat reggel gondoltam, na, akkor téliesítsünk. Tegyünk fel még szőnyegeket a hideg járólapra, meg csináljunk ezzel a tévével végre valamit. Totális átrendezés lett a dologból.
Az egyik könyvespolcot térbe állítottuk, a többit is odébb raktuk. Felszabadult egy kisszekrény, ami megy Verához, persze fel kell újítani. Lekerült a padlásról egy fekete tévéállvány. Nem vagyok oda a fekete bútorokért, vagy csak minimális mennyiségben (portörlés esete). A 2 régi, kárpitos karfás fotel (kb. 50-es évek) sem elég hármunknak. Lekerült helyette egy 2 személyes kanapé váz, meg fotel, (kb. 80-as évek). A szőnyegekkel eljátszottam egy darabig, hogy is legyen.
És tetszik az eredmény! Kuckós, működik és ami jó, felszabadult egy elég nagy falfelület, ahová kívánkozik egy varrott falikép. Délben még csak váz volt az ülőgarnitura. Mondom a férjemnek, estére kényelmes lesz. Nem azért gyűjtögettem én annyi paplant, meg takarót, meg textiles miegymást, hogy fennakadás legyen ilyesmiből. Ezt mondjuk nem mondtam hangosan.
Képek átrendezés után, textilezés előtt.
Itt lehet majd összebújni, meg tévét nézni.
Ez meg a fotel, még kopaszon. A szőnyegek elhelyezése tudom, hogy nem tökéletes így, de majd cizellálok a dolgon. A polcokat már nem pakoljuk le, az tuti.
Felöltöztetős képek később. Vera is bejelentette, hogy neki is kell új, csajos kuckó. A nappalit már most élvezi, ahogy mi is. Nem tudom, mi történt tegnap a nagyvilágban, nálunk javulás állt be. Folytatás következik.
2011. október 4., kedd
Tatabányai Országos Foltvarró Kiállítás
volt még augusztus végén. Ki nem hagytam volna. Két éve Fehérváron volt, idén a tatabányaik szervezték meg. Fényképezőgépet nem is vittem. Tudtam hogy úgyis lesznek lelkiismeretes krónikások, én meg élveztem a " szívd fel begyem a sok élményt " hangulatot. Tudtam hogy fogok találkozni régi ismerősökkel meg sok, sok, sok szépséges varrott képpel. Így is lett. Meg volt előre beszélve Gubikével hogy ott találkozunk. Ettől pontosabban nem, úgyhogy először aggódtam hogy nehogy elkerüljük egymást, mert nagyon sok munka volt, szombaton nagyon sok ember is. A szervezőkön látszott hogy épp három felé mentek az utóbbi napokban. Marikával azért tudtam kicsit beszélni. Találkoztunk végül Gubikével, együtt néztünk végig mindent, én akkor már másodszor. Megbeszéltük az élet dolgait is. Közben hívta a férje hogy nem végzett e. Hááát nem. Ellennénk mi ilyen közegben két napot is és nem unnánk rá. Trudival is összefutottunk, mesélt Birminghamről.
Jó lenne valami fényképes ki kicsoda a magyar foltvarrásban kiadvány mert simán lehet hogy látásból ismerek valakit, meg nicknévről, a polgári nevet viszont alig. A képeit mondjuk imádom, de nem is tudom hogy az övé, mert a névhez nem kapcsolódik arc. Beszandékkal pont így jártam. Utólag tudtam meg a blogjáról hogy pénteken hogy örültek. Na, de fogunk mi még találkozni, az általános elköszönés a találkozunk a Határtalanulon volt. (Nov. 5-6)
Vasárnap újra visszamentem, családostul. Anyukám még nem látott ilyen színvonalú munkákat, el volt ájulva hogy egyenértékű lehet a képzőművészettel, meg a csoportmunkákat is imádta. Vera is helyes volt. Neki a terep is, (pláza) meg a közeg is ismerős volt, az apjával járkáltak mindenfelé. Amikor megunta, ANYA, anya kiáltásokkal elkezdett szaladni a képek közt. Erre kb. 3 tisztességben megőszült foltvarró asszonyság ugrott oda mondván hogy elveszett egy gyerek. Persze nem. Szemmel volt ő tartva. A következő ilyen nagy országos esemény két év múlva lesz, azt hiszem Tiszaújvárosban. Az tőlünk már nagyon messze van, de ottalvással működni fog.
2011. szeptember 27., kedd
Gurulósok 1. rész
Vannak a született babavarrók, meg akik szeretnének azok is lenni, de nem azok. (Ide tartozom én is. ) Ezek egyik internetes fóruma az indexen a babás topik. Alap esetben ott megfér a tehetséges, meg a profi, meg a totál amatőr.
A kerettörténet elég bonyolult, most annyira nem is mennék bele a magyarázatokba. Inkább a képet mutatom. Szabálymagyarázatot, érzéseket, bonyodalmakat most nem sorolnám.
4-en csináltunk egy-egy babát. Teljes titokban mindenki megcsinált egy fázist, majd tovább küldte a társának levélben, az folytatta, végül visszaért a baba ahhoz aki elindította és fogalma se volt hogy mit fog visszakapni.
Itt egy baba aminek én varrtam a ruháját.
Megkaptam pucéran, így:
A testet Stiglinc varrta (az ő babája), Skippo a hajával kb. eldöntötte mi lesz belőle. Szerika varrt neki arcot, és eljutott hozzám hogy kapjon ruhát.
Tanakodások, mellékvágányok, elszabások, közben óriási időhúzásokkal elkészült a baba ruhája, meg kapott egy ökotáskát is, benne apróságokkal. Ilyen lett. Szerintem helyeskére sikerült. Stiglinc is örült neki, noha már lemondott róla hogy valaha is viszontlátja.
Valamiért nem engedi a képet nagyítani. A táskafelirat hímezve van, a fül meg horgolva. kb. 3*4 centi az egész, nem bélelt. Továbbá szembesültem azzal a spanyolviasszal hogy a póló hossza igen csak sokat számít. Először egy kívülhordós, aprókockás ingben gondolkodtam. Méginkább elvitte az eltúlzott arányokat. A vékony keresztcsíkos meg visszahozta.
2011. szeptember 21., szerda
Ez a szegény árva
2011. szeptember 20., kedd
Iskolakezdés...jövőre
Nagycsoportos lett Vera. Őrület. Biztos furcsa a nem gyerekeseknek hogy a szülők feszt rácsodálkoznak hogy megnőtt a csemete. Ami eddig előny volt: kisváros, családias ovi, az mostantól elég nagy hátrány lesz. Nincs nagy választékunk szóbajöhető iskolából és azok színvonala is gyengus. Sajnos.
Mondjuk egyik nap is megyek az utcán, jönnek ki az általánosból a gyerekek. Cigizve. Nyilván már az utcán gyújtottak rá, de akkor is max. 13 évesek voltak. Engem mellbevágott a látvány, meg amit hozzáképzeltem.
2011. szeptember 16., péntek
Szimultán
2011. szeptember 12., hétfő
Dulifuli
Na kérem, már ott tartottam hogy újra írni fogok, meg elmesélem a tatabányai kiállításos élményeimet. Mondhatni visszaszivárgok. Gyereknevelésben is történnek érdekes dolgok. Erre jelen válság hatásai ismét kupáncsapnak. Utálom, hogy pénzügyiválság van, mellé erkölcsi is, a politikusok hülyeségeket nyilatkoznak, de nagyokat.
Folyomány: Mostantól nem kérdezem régen látott ismerőseimet hogy hogy vannak. Úgyis tudom hogy szarul. Jobb kérdés lenne a Te hogy bírod ezt a streszt? Mit csinálsz ellene? Erről már lehetne beszélgetni.
2011. február 24., csütörtök
Helyzet
Lassan újra fogok blogolni. Elemeket újratöltöm, hogy tudjak fotózni is, bár továbbra sem szeretek.
Az elmúlt pár hónapban visszahúzódtam, a kreatív blogokat sem olvastam. Kellett a csigaház. Jön a tavasz, megpróbálok kicsit kibújni belőle.