Azt se bánom ha megsárgult vagy elszakadt. Látom benne a sok-sok kézimunkát meg azt hogy nem szekrény mélyén kéne lapulniuk. Szedtem már fel kuka mellől patyolatfehér, tiszta, hibátlan horgolt csipkefüggönyt. Képtelen voltam otthagyni. Szóval a csipkéknek nagy barátja vagyok, főleg ha hasznosítani is tudom, amíg meg nem, addig szívesen megőrzöm.
Méret szerint rendszereztem őket. Tenyérnyiek, kb. 30cm-ek, meg a nagyobbak. Külön kupac volt a picit sérültek vagy kicsit foltosak. Ezeket külön teszem, mint átfesthetők. A nagyon szakadtakat sem tudom kidobni. Ezek lesznek az akár ollóval szétvágható kategória. Típusonként külön kerülnek majd átlátszó zacskóba, aztán vissza a csipkés dobozba.
Az egyik annyira finom és ép hogy már tudom is mi lesz belőle. Vagy doboztetőre dísz vagy kap egy külön keretet. Már csak egy szép anyagot kell hozzá találnom, ami kiemeli. Egy másik is elindult a felhasználás útján, abból falikép motívum lesz, a háttéranyag már meg is van hozzá, meg a téma is.
Megint mutatok egy hangulatképet ma délelőttről.
Vuduzás.
Tudom, hogy sokan szeretnének ilyen kreatív műhelyt, ahol azt csinálhatnak amit szeretnének és olyanná alakítják ahogy ízlésük diktálja. Meg persze az is realitás hogy nem mindenkinek lehet. Főleg ahol kevés a hely.
Én most annyira örömmel osztom meg hogy nálunk megvalósulni látszik a dolog. Épp csinálom és dolgozom érte.
Úgyhogy az irigységet megértem, csak az lenne jó ha az erre járó olvasók a számtalan gombostűjüket nem valami vudu varázslatban gondolnák hasznosítani.
Ugye nem leszek a dögöljön meg a szomszéd tehene mentalitás áldozata? ÁÁÁ biztos nem! :-) Az teljesen idegen a kreatív/kézműves/alkotó/álmodozó -lehet tetszés szerint választani- emberektől. Ezt mondjuk komolyan is gondolom.
