Tatabányai közösvarrás

Szombaton én is ott voltam a tatabányai varrós napon. Több mint 200-an voltunk, úgyhogy volt nagy nyüzsi. Beszandnál vannak képek, én nem vittem fényképgépet.
Jóóóóó volt. Találkoztam régi ismerősökkel, meg élveztem a forgatagot a kiállított munkák között. Boutis technikát lehetett tanulni. Ott nem álltam neki varrni, sajnáltam volna rá az időt. Nagyon szép, régi technika, mutatós dolgokat lehet vele csinálni. Kézzel varrós, úgyhogy ki fogom próbálni. Megint egyhúron pendültünk kicsit Gubikével, meg duruzsoltunk Beszanddal. Megismerkedtem Mártamáséval is. Nagyon szép táskákat láttam, beérkezett pályaműként is, meg csak úgy az asztaloknál. Ideje lenne nekiállnom egy sajátnak is. Volt még egy emlékezetes része számomra a találkozónak. Eladtam néhány festett anyagomat a bolhapiac részlegen. Életemben először. :-)) Motoszkál bennem már egy ideje, hogy festenék eladásra is. Ez egy kisebb teszt volt, de elég sikeres. Úgyhogy lesz folytatása.

Határtalanul....az idei

Mivel szép időt ígértek, a Határtalanul megnézéséből csináltunk egy családi kirándulást. Ami nagyon jól sikerült. Őszi szines lombok orgiája odafele, mesés, napsütéses Vár.
Együtt mentünk be a kiállításra, de Vera hamar megunta, így kimentek sétálni. Hála a mobiltelefonoknak nem kellett szervezkedni, hová mennek, hogy találjuk meg egymást? Mentek, én meg maradtam magamban, hogy jó alaposan megnézzek mindent. Kevesebb munka volt mint tavaly. Képek a Céh oldalán.

Modern kategória képei tetszettek nagyon. Kékfestősből volt ami nagyon és voltak számomra nem szívdobogtatók. Ízlések és pofonok esete.

Sálak, ...nevezzük inkább stóláknak. Sajnos csak 3 pályamű érkezett. Ha én ezt tudom előre...megpróbálkoztam volna egy selyemfestéssel! Agyam hátsó felében motoszkált már tavasszal hogy meg kéne próbálni, de lebeszéltem magam, mondván lesz vagy 20 gyönyörű sál, nem akarok kilógni közülük. Meg nem is vagyok Céh tag, de ezen viszonylag egyszerű segíteni.

Hagyományos kategória (teljesen kézzel készítve): 5 pályamű. Ez is nagyon kevés. Persze 80*80cm kézi, kiállítható minőségű képet megvarrni rengeteg munka. Talán, ha itt kisebb lett volna az előírt méret több kép érkezik.
A pályázatot olvasva tavasszal, itt komolyabban fordult meg a fejemben, hogy indulok. :-) Persze senkinek nem mondtam. De elkezdtem egy hawai stílusú képet tervezni.
Ez lett volna az: papírból kivágva, életnagyságban.


A végleges színválasztásig nem jutottam el, de a minta alapján elkezdtem megvarrni a "Magból fát", ami már nem hawai, és főleg nem monokróm, ami a pályázathoz kellett volna.
Ha befejeztem a parkolópályásakat, meg a karácsonyra szántakat, továbbra is feltett szándékom hogy megvarrom ezt, bár a közepén még valamit módosítani kell.

Aztán jöttek az árusok. Végignézegettem, aztán vettem innen is, onnan is egy kis vásárfiát.

Filcet, mert nincs otthon, egy kis karácsonyit, meg ragasztós, vékony flízt kipróbálásra. A középső fehér, az egy fehér alapon fehér nyomott pamut. 1 méter. Azt festeni gondoltam. Nagyon finom mintája van, de szinte alig látszik így.

Kifelémenet végignéztem a Kultúraquilteseket. Ahogy vártam: élőben még szebbek. És így összegyűjtve látszik, milyen sok van már.

Miután kigyönyörködtem magam, csatlakoztam kis családomhoz, akik találtak egy nagyon jó játszóteret kb. 50 méterre a Halászbástyától. Megebédeltünk a hozott hazaiból, erősen hulló falevelek alatt egy faasztalnál. Pazar időben és fényekben. Aztán hazaindultunk. Vera 5 perc után elaludt, de addig annyira ragyogott. Látszott, hogy nagyon élvezi a kiruccanást, ahogy igazából mi is. Kell néha ilyen feltöltekezés.

Határtalanul, ...a tavalyi

Határtalanul.
Ez a Foltvarró Céh országos kiállítása, verseny díjazottakkal. A legjelentősebb hazai foltvarrós rendezvény. Már szerintem mindenki várja, hogy lássa, mit is csináltak a többiek.
Én tavaly voltam először és itt láttam először igazi munkákat nem fényképről, hanem élőben. Egy két gondolatomat leírom róla, mielőtt jön a második élmény.

Helyszin: A Várban van, a Mátyástemplom mellett, a Magyar Kultúra Házában. Belépő nincs. Szerintem ez jó! Ha valaki arra téved, vagy szeretne szép textilmunkákat látni, menjen be bátran.
Maga az épület is érdekes, nekem tetszett a belső udvarával, meg a neogótikus faragásokkal.

Kiállítás: Alul nagy faliképek, díjazottak, meg csoportmunkák. Lehetett álmélkodni. A nevek túl sokat nem mondtak, idén már többet fognak, és ez jó. :-)

Közös varrás: Volt az emeleten egy nagy terem, ahol kanadai és magyar közös munkák voltak. Mindegyik 1 méter* 1 méteres. Nekem személy szerint ezek tetszettek a legjobban.
Úgy készülnek, hogy a közepét megcsinálja az egyik fél, aztán elküldi a másiknak, aki a saját elképzelése szerint befejezi. Ő is csinál egy közepet, azt meg a partnere fejezi be. Nagyon jók voltak!! Van egy olyan érzésem, hogy szebbek lettek, mintha mindegyiket csak egy ember csinálná. Persze nem csináltam még ilyet, biztos nem egyszerű (tudom, hogy nem az) de ha csak a végeredményt nézzük, szebbek, izgalmasabbak a kétalkotós művek.

Árusok: Itt voltak negatív élményeim. Mivel ez egy nagy esemény, és tényleg a vidékiek is felzarándokolnak, akinek patchwork-ös boltja van, kitelepül ilyenkor és mindent lehet venni, anyagot, kelléket, kütyüt. Én vasárnap délelőtt voltam, és már nem sok látogató volt. Az igazi, nagy roham szombaton van. Az okozott keserű szájízt, hogy két szomszédos boltos egymásközt épp leszólta a tisztelt nagyérdeműt, hogy nemigen vásárolnak, meg vasárnap nem is érdemes kijönni. :-(( Ez mind szép és jó és teljesen érthető, ha szeretnék hogy 20ezreseket lobogtatva tapossuk egymás sarkát! De nemár a maradék vásárlók fülehallatára tegyék! Ez elsősorban egy kiállítás. Szerintem. Várom már, hogy mehessek.

Szeged, nemezkiállítás

Nemezkiállítás is volt Szegeden. Családom annyira nem lelkesedett az ötletért, én meg tiszteletben tartom, hogy nem mindenki "anyagbuzi" vagy hogy mondjam. Szóval egyedül mentem. A Várban van a kiállítás, a Tiszaparton, Szept. 7-ig nyitva, belépő 300 Ft. Pénztárnál rögtön kérdeztem szabad e fényképezni, azt mondták szabad, úgyhogy mosom kezeimet, fényképeztem. Már amennyire lehetett, mert igencsak sötét volt bennt. A képeket felteszem a Filckre.
Szemben rögtön egy nagy, kirgiz jurta a Néprajzi Múzeum tulajdona.




Nagy szőnyegek, néhány ruha, többségében Nagy Mari - Vidák István munkái. Nagyon tetszettek, főleg a natúr, pasztelbarna, barna, egyszerű szinvilágúak. Meg volt egy gyapjú-selyem vegyes nemez is. Már találkoztam ilyennel, de gőzöm sincs, hogy is csinálják. Egy győri hölgy foglalkozik vele azt hiszem.

Itt jól láthatóak a méretek. Jobbra a gyapjú-selyem ruha, balra egy óriási szőnyeg.