Egyszer hallottam a rádióban valami nevelési műsorban, (és egy életre megfogott), nagyon tömény, nagyon velős és szerintem jó mondást.
Ölelj át!
Tegyél le!
Engedj el!
Ezeket mondaná/igényelné minden gyerek a különböző fejlődési szakaszokban. Én csak néhány éve tapasztalom, (hallomásból), meg látom is a környezetemben, hogy milyen cudarul kemény feldolgozni amikor kirepülnek.
Mi most a Tegyél le fázisban vagyunk.
Az elengedésről akarok majd írni. Nagy kérdés volt hogy írjam vagy ne írjam a blogba. Mostanra eldöntöttem, mivel a nagyján lehet túl vagyok, hogy leírom.
És még egy gyerekszáj tegnapról:
-Csak azt nem tudom, hogy a sárkánynak minek kell pont királylány? Mit csinál vele?
A kérdés kicsit váratlanul ért, nem is tudtam kapásból mit mondjak. Úgyhogy meg is válaszolta magának.
-Biztos takarítani.
-Hát, -mondom- lehet. Ennyiben maradtunk. Egyenlőre.
Málna, eper
12 éve
6 megjegyzés:
Nehéz korszakok... megtalálni mikor mivel teszünk jól.
Ez a sárkányos sztori aranyos! :o))
:)
Az én lányom meg tegnap kérdezte, hogy az Erotika kiállításon (óriásplakátokkal tele a város) mit állítanak ki?
De igen, írddddddd!
Ugye?
Aledi! És mit mondtál?
Írom.
Ez az első lépcső ami nagyon nehéz ,elszakadni a piciny gyermektől .
"De el kell engedni ,hogy haza jöhessen" .Édesanyám mondta mikor először ment a lányom diszkóba ,nekem ez okozott annak idején gondot .Az ovi nem okozott gondot mert volt otthon "másik"
No, hát mégis rászánod magad :-)
Várom!
Királylányos - édeees!
Megjegyzés küldése