2010. október 20., szerda

Anyasági kérdések

Egyszer hallottam a rádióban valami nevelési műsorban, (és egy életre megfogott), nagyon tömény, nagyon velős és szerintem jó mondást.

Ölelj át!

Tegyél le!

Engedj el!

Ezeket mondaná/igényelné minden gyerek a különböző fejlődési szakaszokban. Én csak néhány éve tapasztalom, (hallomásból), meg látom is a környezetemben, hogy milyen cudarul kemény feldolgozni amikor kirepülnek.

Mi most a Tegyél le fázisban vagyunk.

Az elengedésről akarok majd írni. Nagy kérdés volt hogy írjam vagy ne írjam a blogba. Mostanra eldöntöttem, mivel a nagyján lehet túl vagyok, hogy leírom.

És még egy gyerekszáj tegnapról:
-Csak azt nem tudom, hogy a sárkánynak minek kell pont királylány? Mit csinál vele?
A kérdés kicsit váratlanul ért, nem is tudtam kapásból mit mondjak. Úgyhogy meg is válaszolta magának.
-Biztos takarítani.
-Hát, -mondom- lehet. Ennyiben maradtunk. Egyenlőre.

6 megjegyzés:

Abile írta...

Nehéz korszakok... megtalálni mikor mivel teszünk jól.
Ez a sárkányos sztori aranyos! :o))

Aledi írta...

:)
Az én lányom meg tegnap kérdezte, hogy az Erotika kiállításon (óriásplakátokkal tele a város) mit állítanak ki?

zazálea írta...

De igen, írddddddd!

ezkriszti írta...

Ugye?

Aledi! És mit mondtál?

Írom.

Marika írta...

Ez az első lépcső ami nagyon nehéz ,elszakadni a piciny gyermektől .
"De el kell engedni ,hogy haza jöhessen" .Édesanyám mondta mikor először ment a lányom diszkóba ,nekem ez okozott annak idején gondot .Az ovi nem okozott gondot mert volt otthon "másik"

Zelnice írta...

No, hát mégis rászánod magad :-)
Várom!
Királylányos - édeees!