Élménydúskálás

Élménydúskálásban volt részem vasárnap.

Verát nagymamai felügyeletre lepasszoltuk egész napra. Na, ilyet nagggyon ritkán teszünk. Többször kéne. Nemigen hangsúlyoztuk előtte hogy szórakozni megyünk. Úgyhogy megléptünk.

Ami jó volt.
- Idő. Szép őszi napsütés. Imádom.
- Ritkán látott, internetről megismert varrós barátnékkal találkoztam és trécsiztem kicsit.
- Addig férjem a Westendben múlatta az időt. (pedig nem egy shoppingolós fajta. )
- Ebédkor találkoztunk. Alábbi párbeszéd zajlott le. Találd ki hány forintos TV-t láttam. Mondom 1 milió F. Nem. 35 millió Ft. Mondom: He??? Mentünk, megnéztünk újra. Ott volt, nagy volt, TV volt, 35 M Ft-ba kerül. Én mondjuk sütőórát kerestem, az nem volt. :-)

-Tervbe volt, hogy kihasználjuk a Magyar Kultúrális Örökség Napját.
Szerettem volna a Sándor-palotába bejutni. Kiváncsiság, ugyi. Egyetemista koromban (ami rég volt) már minden szép volt a Várban, kivéve a Sándor-palota. Az szívfájdítóan romos volt. Azóta meg a Köztársasági Elnöki Hivatal székhelye. Oda nem lehet csakúgy besétálni. Akkora sor állt előtte, hogy inkább kihagytuk. De nem mondtam le róla, hogy jövőre újra megpróbáljuk kivárni a sort.

Van a Várban még sok helyszín ahová be lehetett most menni. Nem messze van a De la Motte-Beer palota. Egyébként a Műemlék Nemzeti Gondnoksága épülete. Na, az se látogatható egyébként, de most bejutottunk. Köszi Juhizs, hogy időben szóltál!

Régi falépcső a lépcsőházban. Már itt megvett kilóra a Ház. A kis, belső, csendes udvarban egy akkkora fügefa! A személyzet nagyon kedves volt, tűrték a rohamot, (mert tényleg sokan voltunk) teljesen ki voltak már tikkadva. Saját bevallásuk szerint nem számítottak ekkora érdeklődésre.
Épület: falakon gyönyörű freskók körbe, régi bútorok, hivatali számítógépek, totál közönséges irodai dossziék vegyesen. Elég szürreális volt. Élveztem. Tervezik múzeummá alakítását, ha megvan az iroda új helye ahová költözhetnek.

Volt még időnk. Mondom nézzük meg, hátha a Mátyástemplomba is be lehet menni!
Elvek. Mióta belépőjegyet szednek, nem vagyunk hajlandók bemenni. A szegedi Dómba se. Nem tudom mennyi a jegy, nem is érdekel. Katolikus templomba ne szedjenek belépőjegyet! Elvek, ugye. Most az is ingyenesen látogatható volt, úgyhogy bementünk.

Aztán andalogtunk a Tóth Árpád sétányon. Szép is az. Még mindig szerettem volna sütőórát venni, úgyhogy hazafelé még az Ikeába is bementünk. Sütőóra ott sem volt. Mást sem vettem. Én egy Hős vagyok. :-)

Egy negatív élményünk volt, még odafelé. Azt is leírom.
Az 1-es főúton, még Bicske előtt egy BMW-es, kicsit strici külsejű egyén kalimpált nagyon, hogy álljunk meg. Nem mertünk. Lehet hogy nem volt telefonja, szemre csak állt az autó, nem volt baja. De nem mertünk megállni. Annyi rosszat hall az ember. Remélem nem volt semmi komoly, de nagyon rossz érzés volt. Ki is beszéltük magunkból rögtön. Fene a világot hogy ide jutunk! Remélem nem kerülünk hasonló helyzetbe, hogy kalimpálunk az út szélén és a valóban jószándékú emberek meg nem mernek megállni. Ez volt az egy negatív dolog egész nap.

A többi mind nagyon nagyon jó volt!