Elengedés

Sokáig dilemmáztam elbír e a blog ennyire intim bejegyzést. Aztán a kiírás mellett döntöttem.

Mikor Vera született 36 éves voltam. Semmi gondom nem volt, se a terhességgel, se a szüléssel igazán. Nagyon szép korszak volt. Terveztünk kistesót is. Hogy majd lesz. Aztán nem lett. 2009-et húztam meg magamnak határnak. Ha összejön, hurrá!

2010 elején azt mondtam magamnak. Én idén 41 leszek, férjem 46, van egy egészséges (nem könnyű természetű) 4 éves lányunk. Be kell látnom hogy kifutottunk az időből. Nem lesz kistestvér, hiába is szeretnénk nagyon. Na, ez volt az elmélet.
Az elfogadás még tart, de a nehezén túl vagyok szerintem.

Nagyon fáj még mindig, ha óvodáskorú gyerekeket látok kisebb testvérükkel, ahogy egymásra nevetnek, játszanak, tanulnak osztozkodni. Én ezt nem tudom megadni a lányomnak.

Nemigen tudok még 1 év alatti gyereket a kezembe venni. Óriási kés a szívbe. Önszántamból inkább nem. Könnyebb a fél méter távolság.

Volt idő amikor még a bébiholmik kézbevétele se igen ment. Rugdalozók, bodik, kiszoknik, cipők. Az nem kés volt azért, csak tűszúrás. Viszont rengeteg van belőlük. Mindent amit Vera kinőtt automatikusan eltettünk, hogy majd a kistesónak jó lesz. Mindegy hogy fiú lesz vagy lány, most eltesszük, aztán majd kiderül felhasználni tudjuk e. Játékok dettó.
Itt van fejlődés. Most már tárgyaknak látom ezeket leginkább, amikre nekünk ugyan nincs szükségünk, más kisgyerekeseknek viszont igen. Elkezdik majd vándorlásukat máshová. (Mi is nagyon sok mindent kaptunk.)

Leírok egy esetet ami engem is meglepett. Az még hónapokkal ezelőtt volt. Teljesen hétköznapi dolgot csináltam, látszólag eszembe se jutott a gyerekkérdés, amikor váratlanul bevillant, hogy mi lenne ha örökbefogadnánk?! Komolyan azért nem gondolkoztam rajta, meg tudtommal nem is igen támogatják az örökbefogadást ha van a családban már vérszerinti gyerek.

2010 nagy kihívása nekem, hogy ezen túl tudjak lépni. Tiszta szívvel.
Igen, világ életemben több gyereket szerettem volna. Ez már nem fog teljesülni. El kell engedni az érzést és berendezkedni egy teljesen másra. Egy gyereket nevelni nagyon nem könnyű. Minden élethelyzetében tök kezdők vagyunk. Példa se igen van előttünk, mindenhol két gyerek van a családban.

Anyasági kérdések

Egyszer hallottam a rádióban valami nevelési műsorban, (és egy életre megfogott), nagyon tömény, nagyon velős és szerintem jó mondást.

Ölelj át!

Tegyél le!

Engedj el!

Ezeket mondaná/igényelné minden gyerek a különböző fejlődési szakaszokban. Én csak néhány éve tapasztalom, (hallomásból), meg látom is a környezetemben, hogy milyen cudarul kemény feldolgozni amikor kirepülnek.

Mi most a Tegyél le fázisban vagyunk.

Az elengedésről akarok majd írni. Nagy kérdés volt hogy írjam vagy ne írjam a blogba. Mostanra eldöntöttem, mivel a nagyján lehet túl vagyok, hogy leírom.

És még egy gyerekszáj tegnapról:
-Csak azt nem tudom, hogy a sárkánynak minek kell pont királylány? Mit csinál vele?
A kérdés kicsit váratlanul ért, nem is tudtam kapásból mit mondjak. Úgyhogy meg is válaszolta magának.
-Biztos takarítani.
-Hát, -mondom- lehet. Ennyiben maradtunk. Egyenlőre.

Mások varrták

Még az első kreatív blogtalálkozó után kérdezte Gina, hogy miért sírt a lányom olyan nagyon.
Ezért a babaházikóért. Págica hozta el megmutatni, egyébként Blanka lányának varrta. Vera meg egy 4,5 éves őszinte döbbenetével rögtön beleszeretett, de úgy igazából. A sírás meg annak szólt hogy ez bizony nem lehet az övé, ezt nem fogja megkapni.

Persze megbeszéltem Págicával, hogy valahogy neki is lehessen azért saját házikója. Kaptunk hamarosan levélben egy ilyen szépséget!!

Most szombaton is rengeteg pozitív élmény ért a közös varráson. Arról most csak egy kiragadott dolog.
Tombola nyereményem egy szép madárka volt.

Juhizzsal megbeszéltük hogy varrunk egymásnak sajátfestésű anyagból madarat. Igen, ő is varr, meg én is, aztán cserélünk. Határidő: 5 év. :-) Leírom ide is, hogy ne felejtsük el.

Pályázat -- Adrenalinlöket - Alapanyag

Mit találtam!

Veronában Selyemutak találkozása címmel, kifejezetten selyem felhasználásával IS (legalább 30%) készült munkákat várnak.

Teljes leírás a foltvarró céh honlapján. (külföldi pályázatok) Nem lehet közvetlenül linkelni.

Társaim a varrásban!

1: Én bizony megpróbálom és készülök rá. Lesz, ami lesz alapon. Mit veszíthetek?

2: Van olyan aki ezt persze már régóta tudja, készül is rá? Jó lenne szövetkezni, szállítási költséget megosztani, stb.

3: És a legfontosabb csoport. Van olyan akinek lenne még esetleg affinitása a dologhoz, csak épp mindenféle színű selyme nincs otthon halomban, amiből nyírbálhatna? Nekiállni pacsmagolni meg mondjuk kapacitása nincs? Nekik tudok egy remek selyemszerző helyet. ;) Ez lennék én.

A Céh oldalára azért mentem eredetileg, hogy megnézzem hogy is lesz a holnapi közös varrás Tatabányán. Oda készülök. Még valaki az olvasók közül jön?

Szétvágtam

Folytatódik a selyem-saga. Fogok én még mást is csinálni, de most ez van leginkább porondon. Csipkék, festett vásznak, ezek kombinációi, bútorvásznak várnak a sorukra.

Fényképezés. Nagy mumus. Sajnos nem megúszható az on-line világban. Tegnap is csináltam képeket. Fotósátor nélkül. Ma annyira borult az idő, meg ez marad is, jön a tél, úgyhogy házi fotósátor készítés nem megúszható.

Amit tudok mutatni. Egy zöld kendő (55*55 cm) és egy hernyóselyem lila kitűző.
A kitűzőről lesznek még képek, hová mindenhová lehet pakolni. Na és persze lesznek társai.

Ezt az öt kendőt pedig hosszas tanakodás után szétvágtam, így átváltoztak alapanyaggá.

Borotvahabos festés

Kipróbáltam szombaton a borotvahabos technikát, na meg egy Colette féle alkotónapot. Arra kíváncsibb voltam. :-)
Nekem a habra festett képek mindig sokkal jobban tetszettek! Jó volt látni hogy mindenki mennyire mást csinál. Születtek virtuózok is. Én eléggé leragadtam egy sötét tintakéknél, meg az ecsettel festés sose lesz a műfajom, ezt eddig is tudtam. Van ebben a technikában lehetőség bőven. A Simon-féle molinó viszont vékony hozzá. A lehúzott hab elég sokat elmaszált.


Más.
Most is csak érintőleg láttam Győrt. Jó lenne ott eltölteni 1-2 -3 napot és ráérősen megnézni a várost. Még múzeumba is menni, andalogni, rácsodálkozni szép épületekre.