Mese a falvédőről 2. rész

A terv nagyon gyorsan meglett, tartott a lelkesedés, gyorsan neki is álltam. Kivágtam a háromszögeket, elrendezgettem számomra esztétikus ívben, és láttam hogy itt bibi lesz. Ahhoz hogy beférjen a fej, nagyon nyomott lesz a kötél, ha meg megnövelem az alap magasságát kapok egy akkora óriás lepedőt ami egyrészt túlméretes, másrészt jobb felső részén hatalmas üres terület marad, ahová ki kellene találni valamit. Napocskát és bárányfelhőt nem akartam még hozzá. Ekkor jött az ötlet, hogy a fejet külön csinálom meg és részben kirepül az alapból. Ez ügye a két legyet egycsapásra esete. És van egy plusz előnye: játékos forma, ami teljesen illik a papírsárkányhoz. Mit mondjak, büszke voltam magamra piszkosul. :-)
Persze rögtön láttam a terv gyenge pontját. Tűzés. Ez a szép nagy, egyszinű, világos háttér remekül kiemeli a szép tűzést és remekül mutatja a ronda tűzést is. Vagyis igencsak kockázatos olyannak, aki nem gyakorlott tűző.

Elkezdtem kézzel applikálni a háromszögeket. Persze csinálhattam volna géppel, cikkcakk öltéssel is. De nem volt 12 ilyen szivárványszínű cérnám, meg a városban se. Amiközben szép gondosan varrogattam, persze eszembe jutott hogy gyorsabb lett volna ha beutazok Tatabányára és veszek cérnát. Felvarrom géppel és még cérnám is marad. No mindegy, így jártam. A kötelet cikkcakk öltéssel csináltam, fekete cérnával.

A képről: Nekem is nagy kedvencem ez a kép. A hálószobában szoktam rumlizni, meg varrni, de az olyan sötét, hogy fényképezéshez teljesen alkalmatlan. Kivittem a nappali-étkezőbe, ahol elfér a földön. Verának persze ez újdonság volt, hogy már oda is teregetek. Megkérdezte rá mehet e. Mondom: Persze, de a cipődet vedd le! Megcsináltam a képet, hogy minden benne legyen, a lényeg is :-)) Azt már csak a letöltéskor láttam, hogy a szandiját milyen helyesen egymás mellé rakta és az is rákerült a képre. Én mondjuk elolvadtam tőle, de a Filckr-en is nagy sikert aratott.

Hú, de bőbeszédű vagyok. Megyek most inkább varrni, meg a dolgomra.