Ez megint egy hosszabb, elbeszélős bejegyzés lesz. Amikor elkezdtem a blogolást, azt hittem a készülő dolgaimról fogok írni röviden, sok képpel. Tévedtem.
Zazálea kérdezte tőlem, hogy milyen munkát szeretnék? Úgy tűnik magamnak is ki kell fejtenem ezt bővebben. Még az is lehet, hogy folytatásos lesz. ..
Mi legyen az?
Mindig bajban vagyok, ha megkérdik tőlem mi a foglalkozásom. Merthogy sajnos közutálatnak örvend. Más tisztességes anyukák korábban tanárok, szülésznők, orvosok, virágbolti eladók, könyvelők, ..... szóval valamik voltak. Gyes után, ha gondolják sok-sok utánjárással vagy egyszerűbben, de visszamehetnek arra a területre dolgozni. Én korábban minőségbiztosítással foglalkoztam, termelő gyárnál. Merem állítani, nem könnyű munka. Az utóbbi években teljesen lejáratták egyrészt az erőltetésével mindenhol, másrészt hozzánemértő, de csináljuk nagyszájúan típusok. Egyszóval szitokszó. Sajnos.
Nem ragaszkodom hozzá, hogy újra dolgoznom kelljen benne, (rettentő idegörlő az állandó szélmalomharc) de tapasztalatom ebben van.
Mindig a Macskafogóból jut eszembe a patkányok párbeszéde, hogy ha nem jön össze a bérgyilkosság, mehetnek vissza a balettkarba ugrálni! Így vagyok ezzel én is, ha nem találok újat, (terveim vannak) mehetek vissza a balettkarba ugrálni.
Hol?
Én egy kisvárosban élek, és merem állítani, hogy nekem ez való. 9 évig laktam Budapesten, köszönöm elég volt. Egyetemi évek alatt szuper, aztán albérletek sokfelé. Rájöttem, hogy nekem ez túl sok, mindenből. Ennyi aszfalton én nem tudok meggyökerezni, hiába a több és jobb munkalehetőség. Döntöttem. Visszaköltözés a több személyes térbe, lassabb tempóba. Haza. :-)
Teljesen emlékszem a pillanatra, amikor rájöttem, hogy jól választottam. Átlagos délelőtt volt és mentem valahová gyalog. Át kellett mennem a főúton. Körülnéztem, épp nem jött semmi, átmentem. És akkor egy akkora felismerést ért, ami tényleg ritka és mindig nagyon emlékezetes, szóval rájöttem, hogy ez hiányzott! Az aluljárómentesség, közlekedésilámpa mentesség, tolongásmentesség.
Szóval hol is dolgozzam?
Szeretnék helyben. A napi 8 (esetleg több) órához nem szeretnék még 2 órát időben, fáradtságban az utazással hozzátenni.
Mára ennyi volt, majd folytatom a témát.
Málna, eper
11 éve
6 megjegyzés:
Kriszti, és a kertészet? Szereted is, tudod is. Láttunk már olyat nem is messze, hogy valakinek a hobbija lett a jól jövedelmező foglalkozása. Persze jól ki kell találni. Kerttervezés, tanácsadás... Esetleg a testvéreddel együtt?
Hát nem könnyű.....Én ittragadtam a Múzeumban,ami most már rájöttem-a fizetéstől eltekintve-nagyon kedves nekem.
Marta jol beszel, bar fogalmam nincs milyen kerteszetrol:-) Egyebkent meg lehet, hogy a varras iranyaba is lehetne mozogni...Egyebkent szerintem sem vegzettsegedbol kellene kiindulnod, hanem hogy meg mihez ertesz, mit szeretsz.
A masik a `szerencses` mamak. Szoval en is ilyen vagyok, de ehhez az az `aprosag` tartozik, hogy en erre keszultem meg a gyerekek elott es igy (is) valasztottam munkat, ezzel kb felet kapom annak a penznek, amit a szakmamban egyebkent megkereshetnek:-(
Ha teheted, olyat válassz, amit szívesen csinálsz. Én már nagyon nehezen viselem, hogy 30 éve csinálok olyat amit nem szeretek, de sajnos nincs olyan hátterem, hogy változtassak.
De örülök nektek!
Márta (ahama) persze, hogy azt szeretném a legjobban, de most nincs lehetőségünk próbálkozni sajnos. Ráadásul mindketten eladási antitalentumok vagyunk.
Igen, sokkal korábban kellett volna lépnem. Ha teljesen őszinte vagyok, a 3 év otthonlétet se engedhettük volna meg magunknak. A pénz pedig csak egy része munkának, nem mindegy mennyit áldozunk fel érte. Volt jólfizető állásom, 4 hónapig bírtam. Aztán inkább az idegeim mellett döntöttem. :-))
Btrudy! Akkor kitartást kivánok és hosszabbodnak már a napok! Tudom, hogy utálod a hideget.:-)
Hm, konkrét tanácsot tőlem ne várj, lévén ugyanabban a kórságban szenvedek :L, de biztos nem véletlenül van a listádon a Mákgubó :). Az álláskeresői járulék vagy hogy hívják, talán ad pár hónap haladékot, hogy ne kelljen hirtelen, kényszerből választanod. Sztem most kellene valami kreatívat lépni, akár kicsiben is kezdve, mert később nehezebb lesz otthagyni az esetleg nem igazán kedvelt, de legalább anyagi biztonságot adó helyet.
Megjegyzés küldése