2009. július 31., péntek

Az élet nagy kérdései

Vera tegnap megkérdezte az utcán:
-Anya, Te ugye nem fogsz elpusztulni?

Nemsokára ez is eszébe ötlik:
-Egyszer én is meghalok?

Na, akkor kisírom a szemem. 3,5 éves.
Teljesen időszerű kérdések, de nehezek. Nem fogom azt mondani, hogy majd a felhő szélén lóbáljuk a lábunk, mert nem hiszem.

5 megjegyzés:

lomaquilt írta...

Miért csodálkozol, ezt hallja sokfelé. A TV-ben a lövöldözések és halottak nekik már természetes. Sajnos! Az én fiam kb. 4,5 éves lehetett (igencsak a szocialista világban) a buszon ült az ölemben és azt kérdezte: Anyuci ki az az Isten? Gondolhatod, hogy mindenki minket nézett. Már nem emlékszem mit válaszoltam.

Szera írta...

21 év óvónői tapasztalat mondatja velem, hogy pont "időben" kérdez ilyeneket, legalábbis fejlődéslélektani szempontból.
Akkor vagy hiteles, hogyha azt válaszolod neki, ami a meggyőződésed.
Annak idején, amikor a főiskolán záróvizsgát tettem gyakorlatból, ott ült az egész bizottság (1984-et írtunk...), megkérdezte tőlem egy kisfiú, hogy van e Isten..., akkor azt feleltem neki, hogy van aki azt hiszi, hogy igen, van aki azt, hogy nem..., ebbe a válaszba nem volt mit belekötni, ma már tudom a választ... :)

ezkriszti írta...

Még nem látott híradót. Csak Hupikék törpikék típusú rajzfilmeket, meg kb. 2 romantikus filmet. Inkább mi van ha eltaposunk egy hangyát szinten találkozott a halállal közvetlenül. Csirkét, nyulat eszünk, hogyis van ez??? Itt se tartunk még.

Szera! Nekem nincs semmi pedagógiai előképzettségem, de annak örülök hogy "időben" kérdezi. De attól még nehéz válaszolni.

Vacskamati írta...

Nálunk is előjött már- elég konkrétan: az úttesten, ahol mindig átkelünk, már hetek óta egy papírrá préselt süntetem fekszik... Ha arrébb sodorja az autó, Sára már keresi... Ennek kapcsán gyakran előkerül a halál, Sára máskor is emlegeti a kis fikcióiban... de még nem érti meg a véglegességét ("aztán majd felkel és játszik újra..") Amit kérdez, arra válaszolni kell, de nem szabad annál mélyebb boncolgatásokba belemenni, mert nem biztos, hogy arra felkészült. (Én pl.- ha már előjött nálunk a téma- veszély kapcsán szoktam felemlegetni: ne menj át az úton egyedül, mert elüt az autó és megsérülsz, de még meg is halhatsz.. vagy a mérgező növényeknél... )
Amúgy az NLC-n B. Tóth Kriszta Loláról is mostanában írt egy ilyen vonatkozású blogbejegyzést.. :D

Isten... mi tudatosan kezdjük bevezetni Sára fogalomtárába, bár néha valóban nehéz válaszolni a kérdésekre.. :)

(Az első kérdésről: én 3-4 évesen minden egyes alkalommal, mikor nagymamámnál aludtam, reggel odabújtam mellé az ágyba és azt kérdeztem: Ugye te nem halsz meg soha? Mindig azt felelte mosolyogva, hogy persze, hogy nem... Sohasem éreztem magam becsapva, mikor végül mégis elment.. )

ezkriszti írta...

ÓÓ, Te sokkal tudatosabban neveled őket. Azt hiszem nekünk is be kell erősíteni e téren.