Ballagásra készült, épp 2 éve

Két éve készült ez a falikép ballagási ajándéknak. Szerettem csinálni, tanulságos volt, úgyhogy mesélek róla.
Barátnőm leánya, akinek én vagyok a keresztanyja, 2008-ban ballagott. Szerettem volna neki nem bolti ajándékot, hanem sajátot. Nem volt ötletem. Nagyon nem volt ötletem. Felhívtam barátnőmet, hogy megkonzultáljuk a dolgot. Elég messze laknak, nem találkozunk sűrűn.
Esetleg táska?
De az annyira rizikós, főleg egy 18 évesnek. Pláne hogy még nem is varrtam (azóta se). Tényleg stílusa-e hordani. Elővettem a festett anyagaimat, mert hogy abból akartam. Barátnőm annyit fűzött a dologhoz, hogy a lilát nem szereti. Épp a lilák voltak az ölemben, a vadabbik fajtából. Tüzes narancssárgával. :-)
2 nap volt hátra és itt tartottam.
Ballagás előtt egy nappal beugrott az ötlet. Ékszertartó kis falikép, nyaklánccal együtt.
Én varrhatok valami szívből jövőt, kap hozzá nyakláncot is, aztán eldönti melyiknek örül jobban, illetve egyáltalán.

Végre megvolt a terv!!! Mármint hogy mi lesz az.
Innentől turbó sebességgel mentek a dolgok.
A lánchoz volt egy nagyon érdekes, szürkéskék anyagom, amin a kézi festés szeszélyéből lett egy madár alakú festékfolt.

Ez volt a kiindulási alap. Aztán jött az életfamotívum ötlete. Mivel az anyag önmagában picinyt komorkás lett volna, a ballagás viszont egy örömteli és jeles esemény, kellett vidám, napsütéses rész is. Jöhettek a kedvenc türkiz színeim. A hátlap is az.

A fát ragasztófátyolra rajzoltam. Saját kútfejemből. Eddig terjed a rajztudásom, sajnos nem tovább. Igyekeztem szimmetrikusra rajzolni, de nem tökéletesen, vagyis nem tükröztem az egyik felét, hanem szabadkézi mindkét oldal.

Menet közben is csináltam képet, noha nem volt blogom, sőt nem is gondoltam hogy lesz majd, viszont azt tudtam hogy ez a kép 24 óra múlva másé lesz, a készítése meg nekem emlék. A szebbik fajtából.

A fát óvatosan, egy körbenyírással vágtam ki a barna anyagból, hogy majd a negatív is használható legyen. Még nem tudtam mire, de gondoltam jó lesz még valamire. :-) Így is lett. Ahama ajándékmappájának központi motívuma lett végülis.

Az idő azért haladt, csak közeledett a ballagás! Szidtam is magam rendesen, miért nem 3 nappal korábban találtam ki. A madarat kiemeltem tűzéssel. A bal oldalra nemigen volt ötletem, pontosabban nemigen volt időm hogy sokat tanakodjak, így végül is fehér minigombokat kapott.


A madár lábához felvarrtam egy fém fülesgombot, arra lehet akasztani a láncot, adott esettben. Becsomagoltam.

Örültem. Bíztam benne hogy örülni fog majd neki Eszter is. Már ültünk is be az autóba és mentünk. Sokat nem melegedett nálam, az biztos. Még egy órát se. :-)

Ilyen volt átadáskor az egész együtt.