Kalandok a vonaton

Tavaly történt, de nagyon emlékezetes volt... és teljesen filmszerű. Vonattal mentem Pestre. A bicskei megállóban egyszer csak jött egy férfi fehér bottal, nagy vidáman és egy 4 éves forma kisfiúval a nyakában. Ez önmagában annyira váratlan látvány volt. Szálltak fel a vonatra. Mindketten teljesen lazán viselkedtek, látszott hogy rendszeresen utaznak így, meg hogy apa- fia páros. Más nem volt velük, se csomag, se kisérő. Először is elég nagy csend lett a vonaton. Mindenki elhalkult a látványtól, meg a saját gondolataitól. Aztán a férfi megkérdezte az ajtóban valakitől merre van a WC. Útbaigazították őket. Kijöttek, mentek hátrább. A folyosón ültek nagy lakli fiúk, hosszú lábakkal, hátizsákokkal szanaszét. Nem csináltak semmi különöset, csak kicsit beljebb ültek, meg elvették a táskájukat, amit kb. semmilyen felszólításra nem csináltak volna meg. És ezt az apró, ösztönös mozdulatot olyan jó volt látni. (nekem legalábbis) Még mindig csönd volt. Aztán elmentek, a varázslat elmúlt. Két dolog jutott eszembe rögtön. Sose tudhatod mikor jön szembe valami váratlan. Ha ezt most filmen látom, szidom a forgatókönyvírót, meg a rendezőt hogy giccsesek. Igaz volt,...mese volt.