Mese a falvédőről

Nem tudom mennyire normális egy falvédőről mesélni, persze ez nem akadályoz meg abban, hogy meséljek róla. Ráadásul Ádámnál és Évánál fogom kezdeni....
Szerettem volna csinálni a gyerekszobába egy falvédőt, ami azért nem túlzsúfolt, meg én is elkészülök vele belátható időn belül.

Januárban voltam procionos festős tanfolyamon. Régóta szerettem volna már eljutni, de egyrészt ritkán van, meg korábban a szoptatás+ távolság miatt nem jöhetett szóba. Ildi tartotta, 1 napos volt. Elvittem egy csomó, natúr színű molinót, aztán hazahoztam zacskókban egy csomó festéklében úszó molinót, amit másnap kimostam kézzel (elég soká tartott). És lett egy csomó szines, izgalmas, jól felhasználható, gyönyörű anyagom. Iszonyú lelkes lettem, akinek csak lehetett megmutattam. :-) Általában ők kevésbé voltak lelkesek, azt mondjuk látták, hogy nekem ez valamiért jó.
Csináltunk szivárványt is. A három alapszinből kikeverve, majd befestve 12 négyzet.
Elhatároztam, hogy felhasználom a falvédőhöz, meg egyébként is a friss festésű anyagokból lesz. Rögtön elkezdtem tervezni. Szivárvány önmagában túl direkt lett volna. Jött a papírsárkány ötlete. Tetszett, meg témába is vág. Aztán kitaláltam, hogy a farkán viszont nem keverve lesznek a szinek, hanem ahogy a szivárványon is sorakoznak. És hogy jól érvényesüljenek, egyszinű lesz a háttér, festetlen molinó. Volt középkék, fehér márványos anyagom is. Önmagában nagyon tömény lett volna, meg kevés is, de szegélynek, ég jelzésnek jó. Sötétebb zöld került alulra, meg lett egy sárgászöldem is, abból lett egy domb.

Felébredt Vera, majd folytatom..