Átrendezés

Egy ideje nyűglődtem a nappalival, ami az étkezőnk is. Kb. 8 éve nem volt tévénk, viszont pár hónap óta újra van, de csak letettük akkor a dohányzóasztalra és minden volt a dolog, csak lakályos nem.

Szombat reggel gondoltam, na, akkor téliesítsünk. Tegyünk fel még szőnyegeket a hideg járólapra, meg csináljunk ezzel a tévével végre valamit. Totális átrendezés lett a dologból.

Az egyik könyvespolcot térbe állítottuk, a többit is odébb raktuk. Felszabadult egy kisszekrény, ami megy Verához, persze fel kell újítani. Lekerült a padlásról egy fekete tévéállvány. Nem vagyok oda a fekete bútorokért, vagy csak minimális mennyiségben (portörlés esete). A 2 régi, kárpitos karfás fotel (kb. 50-es évek) sem elég hármunknak. Lekerült helyette egy 2 személyes kanapé váz, meg fotel, (kb. 80-as évek). A szőnyegekkel eljátszottam egy darabig, hogy is legyen.

És tetszik az eredmény! Kuckós, működik és ami jó, felszabadult egy elég nagy falfelület, ahová kívánkozik egy varrott falikép. Délben még csak váz volt az ülőgarnitura. Mondom a férjemnek, estére kényelmes lesz. Nem azért gyűjtögettem én annyi paplant, meg takarót, meg textiles miegymást, hogy fennakadás legyen ilyesmiből. Ezt mondjuk nem mondtam hangosan.

Képek átrendezés után, textilezés előtt.

Itt lehet majd összebújni, meg tévét nézni.

Ez meg a fotel, még kopaszon. A szőnyegek elhelyezése tudom, hogy nem tökéletes így, de majd cizellálok a dolgon. A polcokat már nem pakoljuk le, az tuti.

Felöltöztetős képek később. Vera is bejelentette, hogy neki is kell új, csajos kuckó. A nappalit már most élvezi, ahogy mi is. Nem tudom, mi történt tegnap a nagyvilágban, nálunk javulás állt be. Folytatás következik.

Tatabányai Országos Foltvarró Kiállítás

volt még augusztus végén. Ki nem hagytam volna. Két éve Fehérváron volt, idén a tatabányaik szervezték meg. Fényképezőgépet nem is vittem. Tudtam hogy úgyis lesznek lelkiismeretes krónikások, én meg élveztem a " szívd fel begyem a sok élményt " hangulatot. Tudtam hogy fogok találkozni régi ismerősökkel meg sok, sok, sok szépséges varrott képpel. Így is lett. Meg volt előre beszélve Gubikével hogy ott találkozunk. Ettől pontosabban nem, úgyhogy először aggódtam hogy nehogy elkerüljük egymást, mert nagyon sok munka volt, szombaton nagyon sok ember is. A szervezőkön látszott hogy épp három felé mentek az utóbbi napokban. Marikával azért tudtam kicsit beszélni. Találkoztunk végül Gubikével, együtt néztünk végig mindent, én akkor már másodszor. Megbeszéltük az élet dolgait is. Közben hívta a férje hogy nem végzett e. Hááát nem. Ellennénk mi ilyen közegben két napot is és nem unnánk rá. Trudival is összefutottunk, mesélt Birminghamről.

Jó lenne valami fényképes ki kicsoda a magyar foltvarrásban kiadvány mert simán lehet hogy látásból ismerek valakit, meg nicknévről, a polgári nevet viszont alig. A képeit mondjuk imádom, de nem is tudom hogy az övé, mert a névhez nem kapcsolódik arc. Beszandékkal pont így jártam. Utólag tudtam meg a blogjáról hogy pénteken hogy örültek. Na, de fogunk mi még találkozni, az általános elköszönés a találkozunk a Határtalanulon volt. (Nov. 5-6)

Vasárnap újra visszamentem, családostul. Anyukám még nem látott ilyen színvonalú munkákat, el volt ájulva hogy egyenértékű lehet a képzőművészettel, meg a csoportmunkákat is imádta. Vera is helyes volt. Neki a terep is, (pláza) meg a közeg is ismerős volt, az apjával járkáltak mindenfelé. Amikor megunta, ANYA, anya kiáltásokkal elkezdett szaladni a képek közt. Erre kb. 3 tisztességben megőszült foltvarró asszonyság ugrott oda mondván hogy elveszett egy gyerek. Persze nem. Szemmel volt ő tartva. A következő ilyen nagy országos esemény két év múlva lesz, azt hiszem Tiszaújvárosban. Az tőlünk már nagyon messze van, de ottalvással működni fog.

Gurulósok 1. rész

Írok régi dolgokról, amik ide tartoznak, csak nem írtam róla akkor amikor történtek.

Vannak a született babavarrók, meg akik szeretnének azok is lenni, de nem azok. (Ide tartozom én is. ) Ezek egyik internetes fóruma az indexen a babás topik. Alap esetben ott megfér a tehetséges, meg a profi, meg a totál amatőr.

A kerettörténet elég bonyolult, most annyira nem is mennék bele a magyarázatokba. Inkább a képet mutatom. Szabálymagyarázatot, érzéseket, bonyodalmakat most nem sorolnám.

4-en csináltunk egy-egy babát. Teljes titokban mindenki megcsinált egy fázist, majd tovább küldte a társának levélben, az folytatta, végül visszaért a baba ahhoz aki elindította és fogalma se volt hogy mit fog visszakapni.

Itt egy baba aminek én varrtam a ruháját.

Megkaptam pucéran, így:

A testet Stiglinc varrta (az ő babája), Skippo a hajával kb. eldöntötte mi lesz belőle. Szerika varrt neki arcot, és eljutott hozzám hogy kapjon ruhát.

Tanakodások, mellékvágányok, elszabások, közben óriási időhúzásokkal elkészült a baba ruhája, meg kapott egy ökotáskát is, benne apróságokkal. Ilyen lett. Szerintem helyeskére sikerült. Stiglinc is örült neki, noha már lemondott róla hogy valaha is viszontlátja.

Valamiért nem engedi a képet nagyítani. A táskafelirat hímezve van, a fül meg horgolva. kb. 3*4 centi az egész, nem bélelt. Továbbá szembesültem azzal a spanyolviasszal hogy a póló hossza igen csak sokat számít. Először egy kívülhordós, aprókockás ingben gondolkodtam. Méginkább elvitte az eltúlzott arányokat. A vékony keresztcsíkos meg visszahozta.

Ez a szegény árva

nem nőtt egy öltésnyit se 2 év alatt. Az alsó, hiányzó széle csík valami baki folytán eltünt. Nem találom sehol. Van még az anyagból, pótolható lesz. Vonzódom a sok kézimunkával készülő, aprólékos munkákhoz. Ez is kész lesz egyszer, mert nagyon szeretem. Vár a sorára, hogy újra varrjak.

Iskolakezdés...jövőre

Nagycsoportos lett Vera. Őrület. Biztos furcsa a nem gyerekeseknek hogy a szülők feszt rácsodálkoznak hogy megnőtt a csemete. Ami eddig előny volt: kisváros, családias ovi, az mostantól elég nagy hátrány lesz. Nincs nagy választékunk szóbajöhető iskolából és azok színvonala is gyengus. Sajnos.

Mondjuk egyik nap is megyek az utcán, jönnek ki az általánosból a gyerekek. Cigizve. Nyilván már az utcán gyújtottak rá, de akkor is max. 13 évesek voltak. Engem mellbevágott a látvány, meg amit hozzáképzeltem.

Szimultán

fogok írni. Dafke. A kertezősben több minden történt. Végre lett zöldségesem (mikro méret) és jövőre kétszer akkora lesz.

Dulifuli

Na kérem, már ott tartottam hogy újra írni fogok, meg elmesélem a tatabányai kiállításos élményeimet. Mondhatni visszaszivárgok. Gyereknevelésben is történnek érdekes dolgok. Erre jelen válság hatásai ismét kupáncsapnak. Utálom, hogy pénzügyiválság van, mellé erkölcsi is, a politikusok hülyeségeket nyilatkoznak, de nagyokat.

Folyomány: Mostantól nem kérdezem régen látott ismerőseimet hogy hogy vannak. Úgyis tudom hogy szarul. Jobb kérdés lenne a Te hogy bírod ezt a streszt? Mit csinálsz ellene? Erről már lehetne beszélgetni.