Gyógyszeres doboz

Különösebb szilveszterezést nem fogunk csapni idén, mutatom inkább mit varrtam még mostanság.

IO mutatott a fórumon is, aztán meg a blogján is egy módszert amivel huzatot lehet varrni a dobozokra. Rögtön láttam, hogy ezt ki kell próbálnom. Végül ajándék lett belőle, de további dobozok várják a szépülést.

Kiindulási anyag egy blúz volt, amit mitagadás kizárólag a mintája miatt szereztem be (magyarul turkáltam), meg némi régi fehér rolóvászon.

Követtem a leírást, bevontam egy dobozt, aztán készült még hozzá két tartóka. Nagyon tetszik ez a minta, igyekszem majd takarékosan használni, hogy sokmindenre jusson belőle.

Ajtódísz

Nem vagyok virágkötő tehetség, ez tény. Egy saját készítésű kültéri ajtódísznek azért nekiálltam.
Az alap tescogazdaságos vesszőkoszorú. (Jó lehet még más alkalmakra is.) Tettem rá a kertből mahónia ágat, meg egy kis tűztövis bogyót. Kapott még piros kötöző szalagot, és kész.
Egyszerű, de szeretem.

Meg mutatok egy könyvjelzőt. Férjuram kapta. Némi egyenes varrás, meg pelenkaöltés, ami direkt nem szabályos.
Ez is nagyon egyszerű.

Colette ajándéka

Colette ajándékát szenteste bontottam ki, ahogy kérte. Egy gyönyörűen megvarrt tasak (vagy tartó, nem tudom pontosan mi a neve) volt a dobozban, csupa nemes anyagból.

A tartóban pedig további szépségek.


Szép anyagok, amiket majd igyekszem méltó módon felhasználni, és egy mákgubóban elférő betlehem. Ettől mondjuk családilag hüledeztünk. Évekre megvan a helye a karácsonyfánkon.
Köszönöm Colette, ismeretlenül is nagyon eltaláltad mivel szerezhetnél örömet!

Ismét megállapítottam magamban, hogy fura dolog ez az internet, de jól összehozta ezt a társaságot erre a játékra.

Csomagokat kaptam....:-)))

Tegnap délután, amikor Vera aludt, én meg épp befejeztem a kesergést itt a blogon, csengetett a postás.
Soha jobbkor. Két borítékot is kaptam. Egyiket ktimótól, PIF-folytatásnak gondolom és nagy meglepetés volt. :-))) Egy tünemény méhecske, nagyon szépen megvarrva.

A másik borítékon pedig Colette neve. Hű, de mázlista vagyok, gondoltam és gondolom. Szépen becsomagolva egy dobozka és egy kísérőlevél, amiben azt írja, hogy ha meg bírom állni, csak szenteste bontsam ki. :-))

Kedves Colette! Köszönöm szépen és igen, meg bírom állni. Bekerül a fa alá.


Mindketten nagy örömet szereztetek és akkor, amikor nagy szükségem is volt rá.

Nem karácsonyi - Gyeseses

Holnap lesz Vera 3 éves. Elég közel van a szülinapja Karácsonyhoz, de ezen már nem változtathatunk :-)))
A napokban nekem most nem a karácsonyi készülődés a legfontosabb, annyi karácsonyom volt már, és remélem lesz még! Hanem a Gyes utáni élet. Ez most van először és lehet hogy utoljára is.

Régi "vicc", de nagyon találó: -Túl sokáig voltál gyesen, ha egy üzleti vacsorán a melletted ülő nagykövetnek a beszélgetés alatt szépen felkockázod a rántotthúsát!

Otthon lenni és nevelni egy csemetét kemény munka és elég sok stresszel jár. Aki nem próbálta, nem tudja mennyire. Igyekeztem jól csinálni. Szerencsére férjem is támogatott ebben. Nap mint nap rácsodálkozunk mennyit nőtt, mi mindent tud már. Olyan nagyos. Egyébként társaihoz képest kicsi. :-) Nekem viszont nagyon furcsa az új "szerep" és elég nehéz visszatalálni a "felnőtt" világba úgy, hogy közben Vera meg az oviban lesz, én meg remélem dolgozok valahol. De hol? És mit? Gőzöm sincs.

Egy kis idill, házunk tájáról:
Férjemnek olyan a munkahelye, hogy délben van egy óra ebédidő, és ő szépen hazasétál ebédelni. Ez milyen régimódi dolog már! És milyen ritka. És mennyire remek volt, amíg Vera csak néhány hónapos volt! Szóval mi együtt reggelizünk, együtt ebédelünk és együtt vacsorázunk. Na, ennek hamarosan vége. Apróság, de most is sírok rajta.

Egy dosszié ruhája

Ahama azóta megkapta a huzogatós ajándékát tőlem. Örülök, hogy őt kaptam, mivel egy ideje ismerem a munkáit, személyesen is találkoztunk már párszor, így azért könnyebb volt belőni minek is örülne.
De mi legyen az? Ezen jó sokat elfilóztam. Mindig ez tart legtovább. Aztán egy dossziéborító mellett döntöttem és onnantól elég gyorsan haladt a dolog. Saját festésű anyagokat választottam, abból nekem könnyebben megy a varrás.

Ezt gondoltam az elejének. A fa motívum gyakorlatilag készen volt már. Egy korábbi munka negatív formája a barna rész. Áprilisban úgy vágtam ki a kétoldalas ragasztófátyol segítségével a motívumot, hogy a "maradék" is használható legyen egyszer. Most jött el az ideje. Rávasaltam egy narancsos cirmos anyagra.
Ezt gondoltam a hátoldalnak.

Köztes állapot.
Vékony flízt tettem bélésnek, aztán elkezdtem tűzni.
Szabad gépi tűzéssel csináltam függőleges, hullámos vonalakkal. Kezdőknek szerintem jó. Kacskaringók, pláne spirálok nekem még nem mennek, úgyhogy ajándékra nem reszkíroztam.
Tűzve, körbe szegve, hátoldala Göncöl szekérrel díszítve. :-) Merthogy Ahamáék időnként kémlelik az eget is :-)

Innentől csak össze kellett varrni a behajtókat, és kész van a dosszié új ruhája. Korábban még nem csináltam ilyet, úgyhogy egyben prototipus is.


Ilyen lett készen, a belső oldalra varrtam egy kis zsebet is. Átlátszó műanyag irattartóból vágtam ki, és körbevarrtam.



Ahama, használd egészséggel! Nagy örömmel készítettem.

Karácsonyi huzogatós

Tegnap postára adtam az ajándékomat. Most kiváncsian várom, mit reagál rá a kedves megajándékozott!
Én is megkaphatom hamarosan az enyémet. Nagyon kiváncsi vagyok és nagyon várom. Naná!!
Közben olvasom, hogy Kicsikató a bontással megvárja karácsonyt. Na, ez nekem fix nem menne!