2008. december 19., péntek

Nem karácsonyi - Gyeseses

Holnap lesz Vera 3 éves. Elég közel van a szülinapja Karácsonyhoz, de ezen már nem változtathatunk :-)))
A napokban nekem most nem a karácsonyi készülődés a legfontosabb, annyi karácsonyom volt már, és remélem lesz még! Hanem a Gyes utáni élet. Ez most van először és lehet hogy utoljára is.

Régi "vicc", de nagyon találó: -Túl sokáig voltál gyesen, ha egy üzleti vacsorán a melletted ülő nagykövetnek a beszélgetés alatt szépen felkockázod a rántotthúsát!

Otthon lenni és nevelni egy csemetét kemény munka és elég sok stresszel jár. Aki nem próbálta, nem tudja mennyire. Igyekeztem jól csinálni. Szerencsére férjem is támogatott ebben. Nap mint nap rácsodálkozunk mennyit nőtt, mi mindent tud már. Olyan nagyos. Egyébként társaihoz képest kicsi. :-) Nekem viszont nagyon furcsa az új "szerep" és elég nehéz visszatalálni a "felnőtt" világba úgy, hogy közben Vera meg az oviban lesz, én meg remélem dolgozok valahol. De hol? És mit? Gőzöm sincs.

Egy kis idill, házunk tájáról:
Férjemnek olyan a munkahelye, hogy délben van egy óra ebédidő, és ő szépen hazasétál ebédelni. Ez milyen régimódi dolog már! És milyen ritka. És mennyire remek volt, amíg Vera csak néhány hónapos volt! Szóval mi együtt reggelizünk, együtt ebédelünk és együtt vacsorázunk. Na, ennek hamarosan vége. Apróság, de most is sírok rajta.

10 megjegyzés:

zazálea írta...

Nem tudom vígasz-e, de tökéletesen megértelek. Én 15 (!) évet voltam itthon folyamatosan a 3 gyerekkel, utána mentem vissza dolgozni.Óriási változás volt és Neked/Nektek is az lesz. Jó szervezés, szeretet, segítség, lemondás- ez így együtt mind kell. Gondolj a kihívásokra is, amelyek biztosan várnak Rád...

Judit írta...

Tudom nehéz ez, de talán az segít, ha úgy állítod rá az agyad, hogy most jön egy új életszakasz. Ebben találd meg a kreativitásod, ugyanúgy, ahogy eddig alkottál dolgokat, most kihívás lesz, hogy az új életszakaszban is boldog légy!

Marianna írta...

Örülj neki, hogy otthon lehettél a gyerekeddel. A munka kialakul valahogy és megállod a helyed. A gyereked viszont olyan pluszt kapott, ami semmivel sem ér fel. Én sajnos egyikkel sem tudtam sokáig otthon lenni, állandó rohanás volt az életem, végül felnőttek és nagyon rendesek lettek, de sajnálom, hogy nem voltam velük.

mmama írta...

Az első időkben mindenkinek nehéz lesz. De majd kialakul.
Én a mai napig sajnálom, hogy csak
a 2 "kicsivel" tudtam otthon lenni.
A "nagy" 6 hónapos korától van közösségbe.
Ujra élem a helyzetedet, mert ketteske unoka is most 3 éves, és
munka egyenlőre nincs anyujának.

Verának sok boldog szülinapot, és Nektek az uj helyzethez sok türelmet és toleranciát kivánok.
Na és nem utólsó sorban munkahelyet ahol jól érzed Magad, és a számitásod is megtalálod.

Kicsoda írta...

ugy idultam, hogy jol megvigasztallak, aztan majd meglatjuk:-) ma voltam bennt en is a munkahelyemen, ahol februarban kezdek (ujra), imadtam a munkam, de most nem vagyok lelekes.
A gyerek sok minden miatt csoda. Az egyik, hogy akaratan kivul uj helyzetetkbe hoz, en pl azt tanultam meg (nagyon), hogy a gyerek mellett nincs allando, minden valtozik es erre kell berendezkedni. Olyan flexibilitast, szervezest igenyel, ami eszrevetlen megvaltoztat, es az uj munka mas lesz, mint a gyerek elott.
Milyen munkat keresel? Lehet Vera ovijaban kellene korulnezned eloszor:-D

ezkriszti írta...

Jólesik az együttérzés, nagyon. Mivel alapvetően optimista vagyok, persze hogy lesz valahogy.

Violini írta...

Kriszti,én 5 évet voltam a nagyokkal egyvégtében,és akkor már éreztem,hogy sok,iszonyú jó volt újra másra is koncentrálni.de akkr már Hella régen ovis volt, bubu akkor ment 2,5 évesen bölcsibe.Neked most az lehet a nehéz, hogy egyszerre változik minden.ez nehéz,de kívánom,hogy megtaláld benne a szépet és jót,mert biztos lesz benne az is!
És "csak" együtt reggelizni és vacsorázni is nagy dolog,hány család van,ahol egy étkezés sem együtt zajlik!

ezkriszti írta...

Hű, Violini, azt hiszem megadtad a kulcsszót! Tényleg attól lehet ilyen nehéz, mert egyszerre két óriási változás. Elszakadás egy napi 24 órás együttlétből, meg az álláskeresés, ami rengeteg visszautasítással jár, amit elég rosszul viselek. Mindkettő strapás lelkileg. Azt hiszem sokat segítettél. :-*

Violini írta...

:-)

Juhizs írta...

Gondolj arra, hogy eddig milyen szerencsés voltál. Ez adjon erőt Neked.
Én korán elváltam, korán kellett visszamennem dolgozni, mert nem tudtunk volna megélni.
Mikor télen, korán reggel cipeltem a kicsinyemet bölcsödébe, akkor hangosan megszóltak az idősebb emberek, nők, férfiak. Elhordtak mindenféle rossz anyának, hogy ilyen hajnali órán rángatom a gyermekemet a téli hideg utcán... és nem mondhattam el nekik, hogy nem szívemből teszem, hanem mert...
Örülj, hogy eddig szerencsés voltál, ajándékot kaptál a sorstól :-)
A többi dolog meg, csak-csak rendeződni fog.