Zsenilia készítését.
Nagyon egyszerű technika, de eddig akik kezükbe vették mindenki azt mondta rá, hogy HŰHA! Ezt meg hogy csináltad?
Ez egy tanfolyami darab, mindenkié más lett végül, az enyém ilyen kis hivalkodó, de nagyon szeretem. Ebben laknak az ollóim.
Otthon is ki kellett próbálnom, úgy megtetszett.
Következik a bolyhozás. Kefével vagy tépőzárral gyorsan megy. Vera nagyon ki akarta próbálni, én meg persze hagytam. Így született ez a kép.

Ha kész van a zseniliázás, akkor lehet szabni, varrni az újdonsült anyagunkat, ami puha, meleg és elég mókásan néz ki.
Én csak egy szegéllyel eldolgoztam a szélét. Ilyen lett végül.
Aztán Vera kitalálta, hogy ez pont ideális babatakarónak, pedig nem egy nagy babázós.
Használat közben.
És nem mellesleg van egy ilyen szép, régi bölcsőnk is. Korábban évekig garázslakó. Az egész bejegyzés ezért az utolsó képért készült, csak gondoltam megmutatom hogy készül egy babatakaró. Játékbabáknak.
4 megjegyzés:
annyira jók,amiket írsz,szeretem.és vera valahogy mindig belekerül a történetbe (vajon miért? :-)
A zsenília pedig világszám,imádom én is.
Milyen helyes kis tanítványod és segítséged van :))
Vera fotóitól mindig jókedvem lesz-és eszembe juttattad a félbehagyott zseníliámat,lesz belőle valami Karácsonyig.
Na, most jól megleptél Violini. Két ünnep között azt hiszem fabrikálok kicsit a blog kinézetén végre. Talán még egy számlálót is felteszek!:-)
No igen. Verának természetes a sok anyag, meg szalagok, gombok mindenfele. Időnként mutatok majd képet, csak túl sokat nem akarok. Nehogy 10 év múlva a fejemre olvassa. ;)
Megjegyzés küldése