Zsenilia babatakaró

Az a helyzet, akiknek csinálok/nék ajándékot olvassák a blogot is (kivéve anyukám), így nem nagyon akarom mutogatni miket is csinálok mostanság. Ezért mutatok régebbit.

Zsenilia készítését.

Nagyon egyszerű technika, de eddig akik kezükbe vették mindenki azt mondta rá, hogy HŰHA! Ezt meg hogy csináltad?


Ez egy tanfolyami darab, mindenkié más lett végül, az enyém ilyen kis hivalkodó, de nagyon szeretem. Ebben laknak az ollóim.

Otthon is ki kellett próbálnom, úgy megtetszett.

Menet közben. A lényeg, hogy több réteg anyagot (ez elég vastag vászon és 3-4 réteg vastagmolinó) kell egymásra fektetni, hogy a szálirányok egybe essenek, aztán a szálirányra 45 fokban talpszélességben levarrni az egészet. Ha megvan, a legalsó réteg kivételével a varrások között felvágjuk az anyagokat. Ez is látszik a képen. Én ollóval csináltam, de van erre egy speciális zsenilia vágó, amivel sokkal-sokkal gyorsabb. Olfa, majdnem 4000 Ft, másra nemigen jó, szóval csak elszántaknak érdemes megvenni. Persze azóta vettem én is. :-)

Következik a bolyhozás. Kefével vagy tépőzárral gyorsan megy. Vera nagyon ki akarta próbálni, én meg persze hagytam. Így született ez a kép.
Itt talán látszik, hogy a legalsó réteg kicsit nagyobb, és abba nem szabad belevágni.

Ha kész van a zseniliázás, akkor lehet szabni, varrni az újdonsült anyagunkat, ami puha, meleg és elég mókásan néz ki.

Én csak egy szegéllyel eldolgoztam a szélét. Ilyen lett végül.

Aztán Vera kitalálta, hogy ez pont ideális babatakarónak, pedig nem egy nagy babázós.
Használat közben.


És nem mellesleg van egy ilyen szép, régi bölcsőnk is. Korábban évekig garázslakó. Az egész bejegyzés ezért az utolsó képért készült, csak gondoltam megmutatom hogy készül egy babatakaró. Játékbabáknak.