Oviszsák

Barátnőm kislánya most kezdi az ovit. Mikor szóba került, hogy varrónőt kell keresnie, felajánlottam hogy megvarrom én az oviszsákot. Aztán ez bővült egy ágyneművel. :-)
Ezeket az anyagokat hozta, meg a méreteket.

A halványzöld anyagon morgolódtam egy sort.

Először is a boltos jóvoltából hihetetlenül csálén, ferdén, hullámosan, egyszóval ordenáré módon volt levágva. :-( Ráadásul két darabban. Ennyi volt az össz mennyiség a boltban és rábeszélte barátnőmet hogy elég lesz az a lepedőre (henger) meg a takaróra. Ami igaz is lenne, ha nem egy óriás mintás anyagról lenne szó. Egy nagy Plútó kutya van középen. Annak meg középre illene kerülnie, meg nem lehet a lábából levágni, aztán fordítva a fejéhez varrni. Vagyis lehetni lehet, csak hülyén néz ki. Apró virágos mintáknál nincs ilyen gond. Sakkoztam vele hogy kijöjjön valahogy, és nem lett az igazi.
Második morgolódásom tárgya a tépőzár volt. Azzal kérte az ovi, mert az egyszerűbb a dadusnak. Utálom a tépőzárat ruhákon. Fix, hogy a gyerek megmártogatja benne a kötött pulcsiját előbb-utóbb vagy mosáskor kezd ki valamit. Aztán lehet búslakodni az eredményen. Ha az ovi tépőzárral kérte, megcsináltam azzal. :-(


Az oviszsák ilyen lett. Pillangó a jele a kislánynak, ezért választották ezt az anyagot. Önmagában elég élénk, nemigen kívánt más bonyolítást.
Agibo blogján szerencsére van egy jó leírás, megcsináltam az alapján.
Egy helyen azért megnehezítettem a dolgomat, nehogy sakkozás nélkül sikerüljön. Persze nem szándékosan. A zsebeket nem szabtam elég szélesre, hogy plusz bőségük legyen. Igy külön kellett középre varrni, (igazítani) nem pedig az oldalvarrásba egymenetben. No de majd ha Verának varrok januárra oviszsákot már nem követem el ezt a hibát. (remélem)

Leszámolás egy UFO-val

Az UFO jelentése: Unfinished Object. Be nem fejezett tárgy. És azért be nem fejezett, mert valami baja történt menetközben, ha így marad, sose lesz befejezve. Na, így állok egy kaspóval!

Részletek a kép után.




Ezt az amariliszt kapta tőlem IOkaste PIF ajándék gyanánt. Tudtam, hogy szereti és ápolja a virágokat, gondoltam értékelni fogja. Én neveltem, szaporítottam, bepaszíroztam hát a sajátkézzel készült ajándék fogalmába. A cserépen ülő Tildas nyuszikat (bűbájosak) ő varrta, a képet is ő készítette.
Az eredeti elgondolásom az volt, hogy egy általam készült kaspóban adom át, amit varrok.
Egy műanyagvödört gondoltam kivűlről behúzni egy általam varrt quilttel.

A virág elkezdte kihozni a bimbót. Szoros határidő!

Anyagválasztás: Visszafogott szinvilág, hogy a csíkos, piros-fehér virág uralkodhasson, de ha elnyílt (jó tartás mellett átmenetileg) a kaspó se legyen unalmas. Esetleg másra is használható legyen. Ez volt a terv.

Kb. idáig jutottam a varrással amikor kinyílt az amarilisz, tehát sűrgőssen vinni kellett új tulajdonosához. Úgy tűnt, örül neki!


Aztán elkezdtem összevarrni a kaspót. Jónéhány hónapja. Képet nem csináltam róla, annyira mazochista azért nem vagyok :-)) Az első csík felvarrása után leállt a dolog és UFO állapotban leledzik.

UFO folytatás. Mégiscsak csináltam képet a jelen állapotról.

Igazából itt áll a dolog.













Köszönöm a biztatásokat, hogy varrjam csak tovább. Megpróbálom. :-)

Lépcső mellett

A lépcső melletti terület nagy reformáción esett át idén. Kár hogy nem csináltam egy képet az eredeti állapotról. Leírom. Biztos el tudjátok képzelni. :-))
Építkezésről (jónéhány éve) ottmaradt sóderkupac, amit remekül felvert a gaz, fű. Nyírni nem lehetett a sok kő miatt. Tanakodtam mit csináljak vele hogy kinézzen valahogy.

Egyik lehetőség a földcsere, aztán beültetés szép virágokkal. De hová teszem a sódert?
Másik lehetőség. Gazokat kiásni, aztán beültetem kövirózsával meg hasonló jellegű növényekkel, amik úgyis vannak a kertben illetve cserépben senyvedtek idáig. Ezek úgyis szeretik a laza talajt és nem ragaszkodnak sok tápanyaghoz. Mert az nemigen van a sóderben. A kevesebb munkával járó megoldást választottam. :-))
Most nem azért mondom, de szerintem nagyon jól sikerült. Képek önmagukért beszélnek.



Május 22.

Ez nem sokkal a beültetés után készült.
















Július 20.

Köszönik szépen az új helyüket. Jól vannak, remekül fejlődnek.













Szeptember 10.

Tovább nőttek. :-)
A tollborzfű (az a nagy kócos) készülődik a szép őszi mutatványára. Kezdi kihozni az őszi bugáit, meg majd gyönyörű sárga is lesz. Akkor is csinálok majd képet.

Zöld ház

Ez a bejegyzés hirtelen felindulásból következik.
Elég sok magyar varrós blogot olvasok, (TV-nk nincs :-)) meg egy mozaikosat is. Cicóét. Nézek be reggel, írt e valamit Párizsról (ahol még sajna nem jártam, meg ő is most volt először. )
És rögtön ez a kép fogad. Pulzusom felszaladt. Ezt a mázlit! Mármint Cicóét!
Egy francia neves tájépítész csinálta (most nem állok neki nyomozni hogy hívják,) és nálam ez az alkalmazott művészetek csodája. Már korábban is találkoztam belőle részletfotóval és nagyon elraktároztam az agyam egy szegletébe, mint nagy betűs MŰVÉSZET.
A növények nem futónövények, hanem mezei (szószerint) évelők. A bal sarokban mintha bordólevelű tűzgyöngyvirág lenne, meg láttam ott sima íriszt is.
Tetőkert elforgatva.
Kell hozzá építészeti bravúr is (szigetelés, öntözés) de így együtt egy csoda. Gondolom, nem lehet megszokni a közelben lakóknak sem, a véletlenül arra sétálóknak (mint a mázlista Cicó) meg nagy döbbenet.

Kerti kesergő és fokhagyma

Most nagyon szomorúan néz ki a kert. Nem is csinálok képet.
Máskor augusztus a mélypont. Fű kiégve, nyári virágzók már elnyílva, őszi szinpompa még sehol. Lehangoló. A muskátli, meg a leander szép most egyedül. Na, de majd jönnek az őszi esők, újra visszazöldül a fű, nyílnak a krizantémok és szinesednek a bokrok! De jó lesz. Nagyon szeretem az őszt, jobban mint a nyarat.

Most kell eltenni a hagymásokat. Nárciszok, tulipánok, fürtösgyöngyike a helyükön maradtak, azzal nincs teendőm. Csak majd tavasszal örülni a virágzásuknak. :-) Kaptam nővéremtől fehér jácintot, meg nagyon szép, bordós, kora tavaszi írisz gumót, azt fogom eltenni.
Meg fokhagymát duggatok újhagymának. Azt is ilyenkor kell. A fokhagymát szétszedem gerezdjeire és a felkapált, fellazított földbe nyomom kb. 5 centi mélyre. Az eper közé szoktam tenni, ott békében maradhat tavaszig. Akkor hajt ki és kinézetre majd olyan lesz mint az újhagyma, viszont finom fokmagyma íze van. Nem vad erős, mint a gerezd, de határozottan fokhagyma ízű. Nagyon finom tavasszal. :-)

Ez a madár szórakozik velem,...

...de nem hagyom magam.



A hipózás után kipróbáltam otthon a Discharge paste nevű szinkiszedő krémet is. Kímélőbb mint a hipó, meg lehet vele lassan, apránként dolgozni. Ecsettel lehet felvinni az anyagra, ott hagyni kell megszáradni, majd gőzőlős vasalóval, jó sok gőzzel átvasalni. Ettől a melegtől fog beindulni a reakció, ami kiszedi a színt és előtűnik a minta.

A madár sablont még nana-tól kaptam, a festős táborban. A Discharge pastét meg Ildi próbálta ki a táborban, aztán persze kellett nekem is. Külföldről lett rendelve. A korábban domestoszozott
próbadarabokat folytattam, hogy lássam a különbségeket.
A madár sablonos, dischargosos és sajnos sárga, nem fehér, ahogy szerettem volna. A zöld anyagon viszont fehérebbet "csinált" mint a Domestos, ami meg ott sárga.

Gondoltam ezen a madáron javítok még! Óvatosan néhol megdomestoszozom és lesz egy sárga lábú, zömében fehér gázló madaram! Erre viszont a fehér flakonos, direkt fehérítésre ( és nem takarításra) szánt Domesztost használtam. Egy letört gyufával (nem találtam apró ecsetet) vittem fel a fejre, meg a hasra. Kiszedte, kiszedte, de megint nem annyira, mint én szerettem volna! Teljesen fehérre szerettem volna, mint amilyen jobb oldalon is lett. Na erre mondom én, hogy ez a madár szórakozik velem! :-) Újabb zöld flakonos ecsetelés fog következni.

Függönyhajú baba

Őt is régebben csináltam, februárban, de a blogban a helye, mivel ő az első, készre varrt igazi babám. Az index fórum Babavarrás, babakészítés topicjában van egy olyan, hogy közös varrás.
Adott szabásmintára, aki akar csinál egy babát, aztán hónap végén megmutatják. Nekem csak ezt a februárit sikerült határidőre elkészítenem, de nagyon szeretem.









A test anyaga teáztatott molinó, összetépkedett vatelinnel van tömve. Itt még nem tudtam milyen lesz, a keze csak ideiglenesen van felvarrva.

















A blúza egy turkálós ingből származik, amit a szine és a mintája miatt vettem meg, de otthon kiderült hogy ereszti a szinét, úgyhogy nagyon korlátozott a felhasználása. De babaruhának pont jó. :-)





Kapott szoknyát is. Nagyon-szeretem-zöld rugalmas bársony. Vera gyakran leveszi róla, én meg visszarakom.






A hajával jó sokat elbíbelődtem milyen legyen. Sok variációt kipróbáltam, mielőtt kikötöttem a függönynél. Itt félkészen látszik.
Lehetett volna bontott fonalból varrva. Esélyes volt még egy bordó, vékony ing, csíkokra vágva. Sötét gyapjúm nem volt itthon, pedig abból szép hajak lesznek. Aztán eszembe jutott az a függöny, ami sok méterszer sok méteres, évek óta nincs használatban és a padlásunkon lakik egy zsákban, mondván hogy egyszer majd jó lesz valamire. :-)) És láss csodát, tényleg újra használatba került! Alapból kicsit barnás, de vannak benne világos, fényes részek is. Felvágtam csíkokra, felsodortam, és a fejhez varrtam. Egy másik csíkból lett a szárnya eldolgozás.


Az arca még kicsit minimalista, azon van mit fejlődni. Hímeztem. Fogok még babákat csinálni. Kevesebb munkával nagyobb érzelmeket lehet vele kiváltani mint egy foltvarrott képpel.