Nem vagyok virágkötő tehetség, ez tény. Egy saját készítésű kültéri ajtódísznek azért nekiálltam.
Az alap tescogazdaságos vesszőkoszorú. (Jó lehet még más alkalmakra is.) Tettem rá a kertből mahónia ágat, meg egy kis tűztövis bogyót. Kapott még piros kötöző szalagot, és kész.
Egyszerű, de szeretem.
Meg mutatok egy könyvjelzőt. Férjuram kapta. Némi egyenes varrás, meg pelenkaöltés, ami direkt nem szabályos.
Ez is nagyon egyszerű.
7 megjegyzés:
Nagyon tetszik mindkettő :)
Ohhh, lila ajtótok van? Szent irigység... Nagyon tetszik:))))
A pelenkaöltéses ötletedet lehet, hogy áthagyományozom magamra is, ha lehet, ugyanis egyszerűen képtelen vagyok egyformákat varrni (csak géppel - néha:)) Így legalább mondhatnám, hogy direkt..:)
Te Kató! Az az ajtó a valóságban sötétbarna, meg nálunk a monitoron is. Tegye fel a kezét, aki lilának látja még, mert akkor valamit állítani kell!
A nemszabályos pelenkát tanultam a foltvarrós tanfolyamon, hogy szabad olyat is. Van ahová passzol. Szabályosat is tudok ám, majd lesz bizonyíték is.
Az a könyvjelző naggyon elegáns,egyszerűségében is !
Az ajtó nálam is lilát mutat,de gondoltam ám,hogy barna :-)
Lehet, hogy valamit mahinkálni kell a fényképgépünk beállításán? Hm.
Mindkettő nagyon szép és elegáns és illik hozzád!
Izé... nálam is lila az ajtó :-)
Én "bekajáltam", hogy lila:) Sebaj:)))
No, azt hiszem, fel kell venni a 2009-es tervek közé: meg kell tanulnom a rendes pelenkát is:))
BÚÉK!
Megjegyzés küldése